Egy ideje foglalkoztat ez a takarítás téma, mert mostanság nem győzöm egyedül a háztartás vezetését. Gyerekkoromban egyébként többször is volt, hogy anyukámnak besegített egy kedves néni a takarításban. Sokan persze furán néztek ránk – ha szóba jött –, mert ez valahol az emberek fejében luxusnak számított akkor, és számít a mai napig is.

Tény, hogy felesleges olyan dologért pénzt kiadni, amit mi magunk is elvégezhetünk, de ha valóban így gondolkodnánk, akkor soha nem ülnénk be sehova egy kávéra, ebédre vagy sütire, és persze a körmöst, kozmetikust, és fodrászt is ritkábban vagy egyáltalán nem látogatnánk…

Tippek a gyors, hatékony és környezetkímélő takarításhoz – és hogy ne szakadjon rátok minden a hétvégén!

A munka mellett nem marad időtök a lakás kitakarítására? Megőrültök, hogy a töméntelen mennyiségű tisztítószert nem tudjátok hol tárolni? Tönkreteszi a kezeteket a súrolószer, de gyűlöltök gumikesztyűben takarítani? Akkor most segítünk, hogy ne szakadjon rátok minden teendő a hétvégén, és milyen környezet- és kézkímélő szereket választhattok a takarításhoz.

Lássuk, hogy a VOUS-lányok hogyan állnak a témához!

Főszerkesztőnk, Eszter pontosan azon a véleményen van, mint én. Jóllehet amiatt, mert hasonló korban és élethelyzetben vagyunk. A napjaink nagy részét a munkánk vagy munkáink teszik ki. Van, hogy egy nap több műszakot is lenyomunk, míg én este a megrendelőimmel tárgyalok, vagy vásárolok, tereket rendezek vagy épp tanítok, addig Eszter a Holy Duck!-ra készít interjúkat, gyártja a kontentet, vagy terepszemlézik.

„Amikor egyedül éltem, félévente járt hozzám két nagyon cuki erdélyi néni, akiket az ismerősöm ajánlott. Félévente egyszer otthagytam őket a lakásban, hogy mindent, de mindent kitakarítsanak, lemossanak, átmossanak. Soha, de soha nem hiányzott semmi. Nem érdekelt, hogy a cuccaimat átpakolják, vagy belelátnak az életembe, mert ez nem zavar, hiszen félévente egyszer találkoztunk. Szerintem az enyémnél sokkal, de sokkal durvább háztartásokat láttak. Nekem ez a félévente egy alkalom tökéletesen megérte – az idő, pénz –, a köztes kisebb takarításokat pedig sokkal szívesebben megcsináltam.”

Forrás:

Depositphotos

Viola másokhoz hasonlóan fölösleges pénzkidobásnak és urizálásnak tartotta azt, ha valakinek van takarítónője – míg el nem kezdett dolgozni! És ha ez még nem lenne elég, pár hónapja életmódot is változtatott, ami rengeteg figyelmet, időt és energiát vesz el az életéből.

„Én is sokáig luxusnak tartottam a takarítónő kérdést – aztán amikor beszippantott a munka világa, és rájöttem, hogy időből van a legkevesebb, átértékeltem a dolgot. Bár még nem hívtam magamhoz takarítónőt, egyre inkább kacérkodom a gondolattal:

igen, pénzbe kerül az, amit én is megcsinálhatnék, de miért ne vehetnék magamnak egy kis „szabadidőt”?

Vagyis ha van végre lenne egy kis szabadidőnk, akkor nem takarítással szeretnénk eltölteni. Miközben egyébként ezt tesszük napi/heti szinten, és közben arról fantáziálunk, egyszer majd segít nekünk valaki a takarításban. Mert egyedül nem könnyű – ha az ember dolgozik –, hát még ha gyereke is van.

Az Indexen nemrég megjelent egy cikk arról, hogy egy háztartáson belül mennyi szerep jut a nőre, és mennyi a férfira. A számok mondhatnám, hogy megdöbbentőek, miközben az sokkal megdöbbentőbb, hogy a férfiak és nők sokan még mindig úgy gondolják, a háztartás a nő reszortja.

Ergo, ha a férfiak többet segítenének, lehet, hogy mi sem álmodoznánk, vagy akár áldoznánk takarítónőre. Szintén egy blogbejegyzést olvastam nemrég, amit pár hónapja egy férfi írt „sorstársainak” arról, hogy nem segíteni kell a nőnek a takarításban, hanem partnernek lenni benne. Kutya kötelességük kivenni a részüket belőle – és ezt ne nevezzük segítségnek –, hiszen ők is ott élnek! Ezzel a gondolattal mi tökéletesen egyetértünk! Stylistunk, Nóri azonban annyival kiegészítette, nem feltétlen gondolná, hogy minden nő „rászorulna” egy partnerre a takarításban. 

„Én soha nem döntenék takarítónő mellett, pláne, hogy az egyik kedvenc stresszoldó időtöltésem a takarítás. Egyébként is nehezen tudom elképzelni, hogy bármikor szükségem lenne egy ilyen – számomra luxusnak tűnő – „szolgáltatásra”, úgy nőttem fel/azt láttam, hogy ez egy nő/feleség/anya életéhez hozzátartozik még munka mellett is, és egyáltalán nem kivitelezhetetlen, nem teher.

Ráadásul a gondolat is zavar, hogy egy idegen ember belelát az életembe, látja, pakolja a személyes cuccaimat – mondom ezt úgy, hogy egy éven keresztül én is vállaltam takarítást Angliában, amikor au pairkedtem. Nem turkáltam, nem kutakodtam, de mégis mindent láttam az emberekről, akiket nem is ismertem.”

Elégetett futópóló, könnyek és honvágy – de még így is imádtam au pair lenni!

„Tizenkét, Angliában töltött hónap után azt terveztem, könyvet írok majd egyszer. Az au pair életről, a lehetőség szépségéről, a nehézségeiről, az angolokról, az időjárásról, és úgy mindenről, ami ezzel jár. A könyv elmaradt, az emlékek a szépből még szebbé változtak, a nehézségek pedig szinte kitörlődtek a fejemből. Mára csak annyit tudok biztosan: ha arra az egy évre gondolok, még ma is pillangók repkednek a gyomromban, és minden porcikámmal visszavágyom.”

Emcsi egyetért Nórival: „Én is csatlakozom! Soha nem igényelném egy takarítónő szolgáltatását, senkit nem szeretnék megbántani, de én ezt kifejezetten úri dolognak tartom. Szerintem egy átlagos nő, egy átlagos pár életéhez hozzá kell hogy tartozzon, hogy kitakarítják a saját lakásukat, házukat. Nem tartom jó példának sem.

Nem azért nem akarok, mert félnék, hogy bármi is eltűnne, csupán egy idegent nem szívesen engednék be a személyes légterembe egy olyan dolog miatt, amit én is el tudok végezni, és ami egyébként az én (a mi dolgunk) dolgom lenne. Számomra a luxus és a kényelem nem a takarítónőn múlik, nekem nem lenne jobb, ha valaki kitakarítaná a SAJÁT lakásomat. Számomra ez teljesen felesleges pénzkidobás. Dolgozom, szórakozom, intézem az ügyeim, stb… de nekem ebbe belefér az, hogy hetente egyszer felporszívózok, letörölgetek, felmosok, és kitakarítom a fürdőt és a konyhát. Abban az esetben tudnám elképzelni, ha egyszer akkora házban élnék, hogy egyedül nem bírnám.”

A takarítónő kérdéséhez ezért lassan úgy állok, mint a gyerekkérdéshez: vagy akar valaki, vagy nem, igazából senkinek semmi köze hozzá!

Ha úgy látjátok, hogy az időtök sokkal fontosabb számotokra, mint az anyagiak, én biztatlak benneteket, a lényeg, hogy nektek jó legyen, az meg, hogy ki mit mond, nem teljesen mindegy?