Nem vagyunk biztosak benne, hogy egyáltalán jó-e ez a kérdés. Mert vannak már cégek, amelyek számára természetes (és csakis így jogszerű), hogy családi állapotuk alapján nem szelektálják a munkavállalókat, más cégek azonban magas falat húznak az anyukák előtt, megint mások meg kifejezetten vadásznak a kisgyerekes anyukákra, mert szerintük nemhogy hátrány, sőt egyenesen előny a cég számára, ha valaki úgy keres munkát, hogy megtanult már áldozatokat hozni.
Anna levele sok mindenre rávilágít ezen a kényes területen, és elég őszinte is ahhoz, hogy gondolkodásra késztessen mindannyiunkat. „Voltam ezen is, azon az oldalon is. Voltam kiszolgáltatott helyzetben lévő kismama, aztán sokgyerekes anyukává váltam, végül egy nagy cég vezető munkatársaként én ültem arra a bizonyos másik székre – pont ott, ahol válogatják a lehetséges munkatársakat.
Nem emlékszem olyan élethelyzetre, ahol ne lett volna szükség a pénzre, az én saját keresetemre is, így nekem mindig, de tényleg mindig dolgoznom kellett. Várandósan is, kisbaba mellől is, és később is, akkor, amikor már több gyerek sertepertélt a szoknyám körül. Ennek megfelelően gazdag tapasztalatokkal rendelkezem arról, milyen kompromisszumokra hajlandó egy kiszolgáltatott helyzetben munkát kereső-vállaló nő. És milyen hazugságokra, elhallgatásokra kényszerül. Mennyit maszatol, milyen módon próbálja eladni önmagát, elhitetni a vele szembe ülő HR-es ‘nagyhatalommal’, hogy csak és kizárólag ő az alkalmas jelölt a pozícióra – akkor is, ha egy hónap múlva szülni fog.
Tagadtam már le azt, hogy anya vagyok, nem mindig vallottam be az összes gyereket, és volt olyan is, hogy a csillagokat lefüllentettem az égről, hogy felvegyenek – két nagymamát, tucatnyi unkahúgot, állandó, mindig kéznél levő bébiszittert –, hogy bizonyítsam mobilitásom, rugalmasságom.
Mert az alkalmasságomhoz a legtöbb esetben nem fért kétség. Szakmailag mindig oké voltam, csak éppen azok a fránya gyerekek. Vagy a nagy hasam volt a bökkenő. Egy időre a legnagyobb kamuanyu lettem a piacon.
A cikk itt még nem ért véget, a folytatást ITT olvashatjátok.
Mikor mondjam el a főnökömnek, hogy babát várok? Megvan a válasz!
Az anyaság az egyik legcsodálatosabb dolog egy nő életében. Álmodozunk, hogy milyen szép lesz a kisbabánk, aggódunk, hogy teljesen egészséges lesz-e, tervezgetjük, hogy milyen lesz a szobája, kiakadunk, hogy mennyire meg fog változni a testünk. De nem árt némi józanságot is csempészni a felkészülésbe és tisztázni, hogy a munkahelyen milyen következményei lehetnek a várandósságnak, jár-e valamilyen védelem, kell-e egyáltalán szólni a főnöknek, hogy babát várunk, és ha igen, mikor. A cikket ITT olvashatjátok.
