A majdnem-kapcsolatok szakítása csaknem ugyanolyan fájdalmas tud lenni, mint a rendes kapcsolatoké – persze a közös szokásokat és hétköznapokat nem siratjuk ilyenkor, de az agyunk nem igazán tud különbséget tenni aközött, hogy éltünk-e párkapcsolatban a másikkal, vagy sem. Ha a szerelem még megvan, ugyanúgy nem felejt – ezt mondja a pszichológia a majdnem-kapcsolatokról.
A majdnem-kapcsolatok közé azokat a kapcsolatokat értjük, amelyekben a szoros kötelék megvan köztünk és a másik között, de soha nem jutunk el odáig, hogy hivatalosan is elismerjük: együtt vagyunk. Ennek persze több fokozata is lehet, még akár olyan kapcsolatról is beszélhetünk, ahol a testiség meg sem jelenik, csak egyszerűen nagyon komoly barátság alakul ki.
Ha egy ilyen kapcsolat véget ér, viselhetjük annyira rosszul, mintha egy valódi szakításon esnénk át
– ráadásul pluszban rosszul is érezhetjük magunkat azért, mert bűntudatunk van, hogy egy ilyen dolog miatt ennyire padlóra kerülünk. Hiszen nem voltunk együtt, nincs miért bánkódni – csakhogy az agyunk szerint igenis van!
Ennek két oka van: Az első és legfontosabb az, hogy az agyunk nem tesz különbséget a hivatalos, rendes kapcsolat és a majdnem-kapcsolat között, ő csak azt figyeli, hogy milyen érzelmeket táplálunk a másik iránt, és mennyire szoros a kötelékünk. Bár elméletben persze tudjuk, hogy mi a helyzet, a kémia ugyanaz, ezért annyira megvisel minket az elválás, mintha valódi szakításon esnénk át.
A cikknek itt még koránt sincs vége, a folytatást keressétek ITT!
