Túl sokat álltam abban a bizonyos sorban, ahol a csípőméretet osztogatták. Valószínűleg már akkor is egy könyvben mélyedhettem el, és mire észbe kaptam, túl széles lett a csípőm. Ismerős?
Gondolom, akik hasonló cipőben járnak, mint én, egyszerre érzik áldásnak és átoknak, hogy széles, nőies csípővel áldotta meg őket a természet. És ez helyzetenként változó, hiszen van, amikor jólesik a kezeteket a csípőtökre tenni, kacéran, hívogatón, de van, amikor egyáltalán nem praktikus széles csípővel élni. Össze is gyűjtöttem azokat a tipikus helyzeteket, amikben biztosan magatokra ismertek!
A nagy nadrágkérdés
Gyűlölök nadrágot vásárolni. Alapból azért is, mert nehéz olyan méretet találni, ami csípőben is, combban is jó. Alapból combos is vagyok, de még így is, ha csípőmre jó egy naci, a combomon már lötyög a nadrág, ennyi erővel mondjuk már alacsony ülepűt is vehetnék, de az meg nem a stílusom. Szomorú sors az enyém ilyen szempontból, na. Viszont ha találok egy szuper gatyót, akkor abból legalább kettőt veszek.
A legjobb nyári ruhák széles csípőhöz
Ha körte testalkatotok van, akkor a csípőtök szélesebb, a melletek pedig kisebb. Igazán nőies formával rendelkeztek. Kerüljétek a csípőben szűk és sztreccsruhákat, a csípővonalban díszített darabokat vagy a tulipán fazont.
A többi tippért és még több testalkatért KATTINTSATOK IDE!
Lehet csípőből fogyni?
A kérdés, ami után az egyik edzőm kiröhögött. Mert ugye helyi fogyás nincsen, hiába minden fortély, csak globálisan fogytok, mindenhonnan. Az már merő szívás, hogy a csípőről megy le utoljára a felesleg. Ami ugye azért is bosszantó, mert a nadrág széléről kificegő hurka az egyáltalán nem szexi.
Dívaság ON
Ellenben a simuló, passzentos rucikban dívák vagytok, és minden férfiszem utánatok fordul az utcán. A csípőt tudni kell viselni, ringatni, szeretni: ettől lesz nő a nő. Bevallom, azért is szeretem a pin-upos ruhákat, mert azok direkt a csípőkért élnek.
Furcsa testkép
A széles csípőm miatt néha úgy érzem, széltében dagi vagyok, ami azért furcsa, mert oldalról meg lapos a hasam. Eltartott egy darabig, míg elfogadtam, hogy ez így a normális, és mára már meg is szerettem. Elvégre mindannyian másképpen vagyunk szépek, nem igaz?
