Most, hogy írom ezeket a sorokat, mintha egy darabkát szakítanék ki a lelkemből. Ez a szakítás olyan volt, mintha valaki kihúzta volna alólam a talajt. El sem tudom mondani, hogy mennyire fáj, hogy a jövő, ami egykor olyan biztosnak tűnt, most kezd szétesni. Azok a tervek, amiket együtt szőttünk, most csak por és hamu.

A gyermekvállalás vágya mindig is ott lappangott bennem, de most, hogy szétváltunk a párommal, a félelmek és a bizonytalanság a felszínre törtek. Már évek óta érzem, hogy ketyeg az a bizonyos óra, de olyan sokan szülnek negyvenhez közel, nem sürgettem eddig a babaprojektet, úgy voltam vele, hogy szeretjük egymást, majd jön a gyerek, ha jönni akar.

Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

Forrás: Freepik

Azok a barátok, akik valaha boldogságot és nevetést hoztak az életembe, az évek során lassan eltűntek mellőlem. Tudom, hogy ez az én hibám is. Ha szerelmes vagyok, nem létezik számomra más, és ezt kevés barát tolerálja. Magamnak köszönhetem, hogy olyan egyedül vagyok most, mint a kisujjam.

A szakítás új fejezetet nyitott az életemben, de ez a fejezet csak szürke, esős napokat ígér. Nem akarok tovább színlelni, hogy minden rendben van, és a jövőmnek van értelme. Az elveszett álmokat gyászolom, a kapcsolatok szertefoszló illúzióit, és azt a nőt, aki már soha nem lesz az, aki volt.

Egyedül nem tudok ebből kimászni. Tervezem, hogy felkeresek egy szakembert, aki segít a gyógyulásban. Azt is tervezem, hogy újraépítem a kapcsolataimat a körülöttem lévő emberekkel, és talán elindulok egy olyan úton, ami a saját fejlődésem felé vezet.

Az új fejezet talán nem az, amire vágytam, de ki tudja, lehet jobb lesz, mint amit megálmodtam.