Ilyen széles a skálája azon adományoknak, melyekkel a szcientológusok segítik a menekülteket a szomszédunkban kirobbant háború óta, mindamellett, hogy a helyi rászorulókat szintén igyekeznek továbbra is támogatni.
Mindig megkérdezik, mire van szükségük a menekülteket segítő karitatív szervezeteknek, egyházaknak, helyi illetékeseknek, és a szcientológia önkéntes lelkészei – kiknek mottója a „Mindig lehet tenni valamit” – azt viszik adományba.
Február közepe óta rendszeresen járnak le az ukrán határra, maguk is részt vettek menekültek elszállásolásában, fuvarozásában, és korábban a pályaudvarokra, majd most a menekülteket fogadó budapesti csarnokba is időről időre juttatnak el adományt. Főként tartós élelmiszert, de minden mást is, amit az általuk megkeresett ott dolgozók épp kérnek. Így adódott, hogy legutóbb is a banánt, mandarint, üdítőt, chipset, instant levest tartalmazó szállítmányuk mellé vittek még magukkal a csarnok gyermeksarok részlegének nyári ruhákat és gyermekcipőket is, miután egy ott dolgozótól megtudták: rendszeres probléma a menekült gyerekek lábán a nem nyári lábbeli, de olyan is van, hogy a kilyukadt cipőjüket nem tudják mire váltani.
Korábban még az is megesett, hogy kérésre egy hegedűt szállítottak Budapestről egy határ menti településre, hogy egy menekült kisfiú tudjon rajta gyakorolni, mindamellett, hogy egy tonna tartós élelmiszert is fuvaroztak egy másik település menekülteket élelmező központjához.
Májusban hazai és menekült gyerekeknek egyaránt bolognai spagettit főztek, vagy épp hennával testfestést nyújtottak egy gyermeknapi rendezvényen, Budapesten. Egyik határ menti látogatásuk alkalmával hűtőszekrényt vittek egy menekülteket elszállásoló családhoz, miután megkeresést kaptak azzal kapcsolatban, hogy a család hűtője elromlott. Szóval mindig akad valami, amivel a menekülteket, illetve az őket segítőket támogatni lehet.
Sajnos megfigyelhető az a tendencia, hogy a háború elhúzódása miatt szinte hozzászokunk, már-már „normális” része az életünknek az, hogy az egyik szomszédos országban emberek egymást fegyverekkel gyilkolják.
Már nincs akkora hírértéke sem ennek, sem annak, hogy hazánkba menekültek jönnek. Ennek következtében úgy általában az adományozási kedv is lecsökken, pedig a menekülteket az állam, a civilek, a karitatív szervezetek és az egyházak szeretetszolgálatai ugyanúgy ellátják, önkénteseik heroikus munkát végeznek, és sokszor továbbra is jól jön a segítség és a törődés! Mindig van valami aktuális igény, melyet nem lehet előre kiszámítani. Ezért is érdemes követni és figyelni a közösségi médiában a menekülteket segítők kéréseit, vagy akár időről időre rákérdezni náluk, miben van szükségük segítségre, ahogy ezt az önkéntes lelkészek is teszik. Így, összefogással jobban átvészelhetik a bajt azon embertársaink, akik arra kényszerültek, hogy idegen országba meneküljenek, hátrahagyva mindenüket. Aki már megtapasztalta, milyen egy menekült gyermek arcára mosolyt csalni, tudja, hogy megéri segíteni.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
