Ugyan az életkor eléggé meghatározza az embert, de nem emiatt jár a tisztelet az egyénnek, az nagyon is kortól független.
Ez nem abban nyilvánul meg, hogy ne adnánk át a helyünk, vagy ne lennénk udvariasak az idősekkel, mert tény, hogy az életkor előrehaladtával számukra egyre nehézkesebb a mozgás, ezért bizonyos elsőbbségadás és segítség kijár nekik. A gond azzal van, ha csak az életkor miatt, valaki kiköveteli magának a tiszteletet, és lenézően viselkedik, vagy felsőbbrendűséget mutat.
“Nekem ne magyarázz, még ott a tojáshéj a valagadon! Ezek a fiatalok semmit sem tudnak, majd ha olyan idősek lesznek, mint én! Te ezt még nem értheted…”
Természetes, hogy az, aki idősebb, bőven több élettapasztalattal rendelkezik, de ez senkit sem jogosít fel arra, hogy a nála fiatalabbakat lenézze, és megkövetelje a tiszteletet. A kor nem az ő érdeme, senki sem tehet arról, hogy előbb vagy később születik. Az életkort nem szabad felhasználni arra, hogy másokat becsméreljünk és megsértsünk – csak azért, mert tudjuk, az idősebbekkel nem lehet ellenszegülni.
Nem egyszer fordult már elő, hogy egy idősebb ember borzalmasan inzultált engem.
Én pedig csendben tűrtem a megaláztatást, holott semmi joga nem volt hozzá, hogy a lelkembe gázoljon. De hát nem szólunk vissza, mert ő idős. Ez valóban feljogosítja arra, hogy következmények nélkül sértegesse a fiatalokat? A tiszteletet nem lehet kikényszeríteni, hanem kiérdemelni. Hangsúlyozom, ez nem az alapvető jóindulatról és udvariasságról szól, amit megadunk nekik, mert tudjuk, hogy nehezebb helyzetben vannak.
Ez a kölcsönös tisztelet, amit két ember akkor ad meg egymásnak, ha kiérdemlik.
Ahogy felnő az ember, benne is átértékelődnek a dolgok, és hajlamosak vagyunk bíráló tekintettel figyelni a nálunk fiatalabbakat. Magunkba kell nézni, hogy emlékezzünk, milyenek voltunk akkor, milyen hibákat követtünk el, és merre tartunk most. Mindenki megkapja az életében a bezzeg a mai fiatalok jelzőt, a kérdés az, hogyan fejlődünk tovább? Visszük magunkkal a berögződött szokásokat, és mi is kiköveteljük a feltétel nélküli tiszteletet, vagy inkább belátjuk, hogy az életkorunk és a tapasztalataink nem érdemünk, sokkal inkább inkább olyan dolgok, amiket jóra használhatunk?
A legtöbb emberben frusztrációt váltanak ki a generációs különbségek, pedig csak olyan egyszerű dologról van szó, hogy az ember nem a kort szereti tisztelni, hanem magát a személyt. Azt az embert pedig nehéz tisztelni, aki leginkább lenézi a nála fiatalabbakat.
