A petefészekben megjelenő ciszták folyadékkal telt, hártyával vagy vastagabb fallal körülvett tömlők. Fogamzóképes korban a petefészekben növő tüszők a peteérést követően könnyen cisztává alakulhatnak. Az így kialakult tömlők néhány menstruációs ciklus után minden beavatkozás nélkül elmúlhatnak. Ilyen esetben esetleg csak a rutinvizsgálat során derül fény az elváltozásra, amely nem okoz tünetet.

Ha a beteg azonban már panasszal jelentkezik a nőgyógyásznál, az orvos a fizikális vizsgálatokon túl ultrahangos vizsgálattal is fényt deríthet a petefészekciszta jelenlétére. Az elváltozások általában nem haladják meg az 5 centi átmérőt. Az ennél kisebb ciszták esetén a megfigyelés és az esetleges gyógyszeres kezelés az általános irányelv, de adott esetben szövettani anyagvételre is sor kerülhet, hogy kizárható legyen a valódi daganatok jelenléte.

A méh nyálkahártyája az egyedfejlődés korai szakaszában szétszóródhat a szervezetben vagy a menstruációs vérrel visszakerülhetnek a hasüregbe a méhnyálkahártya-darabok, és ott azután megtapadhatnak. Ennek velejárójaként is kialakulhatnak petefészekciszták. Ugyanígy fény derülhet sok apró ciszta jelenlétére a PCOS (policisztás ovárium szindróma) nevű betegségnél, amelyet kísérhet emelkedett inzulinszint, inzulinrezisztencia vagy lappangó diabétesz is.

Sajnos, a petefészekciszták kialakulását nem lehet megelőzni, azonban a szájon át szedhető, hormontartalmú fogamzásgátló tabletták alkalmazása csökkenti egyes cisztatípusok előfordulásának gyakoriságát. A ciszták gyakran öröklődnek, ezért azoknak, akiknek a családjában már volt ilyen megbetegedés, rendkívül fontos a rendszeres, célzott nőgyógyászati szűrővizsgálat – hangsúlyozza dr. Demjén László, az Oxygen Medical nőgyógyásza.

Előfordulhat, hogy a rendszeres ellenőrzésnél, esetleg gyógyszeres kúránál nem szükséges komolyabb eljárást alkalmazni. Ám amennyiben nem szívódik fel a petefészekciszta, vagy nem múlnak a panaszok, sok kerülhet a műtétre.

A végleges eltávolítás történhet hasmetszéssel és hastükrözéses módszerrel. Míg előbbi elsősorban a nagyobb ciszták eltávolítására szolgál, a műtétet altatásban végzik, 10–15 centis metszéssel, addig a laparoszkópiás beavatkozásnál kisebb metszéssel is be lehet jutni a kismedencébe és a gyógyulási idő is rövidebb. Mindkét esetben elvégzik a műtét utáni szövettani vizsgálatot, és ha beigazolódik a petefészek-daganat diagnózisa, valószínűleg az egész petefészket el kell távolítani.