Az anyák és lányaik közötti kapcsolat különleges. Sajnos néha viszont előfordul, hogy minden, csak nem ideális.
Sokszor évek kellenek, mire észreveszi az ember, valami nem volt rendben az édesanyjával való kapcsolatában, erről vallottak most páran:
“Anyukám tinédzser koromban, folyamatosan azt hangoztatta, hogy ő mennyivel szebb/vékonyabb/csinosabb volt ennyi idősen, mint én. Sőt, büszke volt arra is, hogy anno fiatalon anorexiás volt. Fontosabb volt számára, hogy hogy nézek ki, mint az, milyen emberré válok…”
“Nekem többször is felajánlotta, hogy kifizeti az orrműtétemet, ha szeretném megcsináltatni. Felnőve csúnyának éreztem magam emiatt, és azt hittem az orrom tönkreteszi az arcomat. Ma már tudom, hogy nem vagyok csúnya, de az orrom miatt még mindig rosszul érzem magam néha.”
“Tinikoromban évekig küzdöttem pattanásokkal és mitesszerekkel, nagyon zavartak. Karácsonyra kaptam anyukámtól egy mitesszer eltávolító csomagot. Egész délután a kapott termékekkel kezelgettem az az arcomat, majd kimentem a fürdőből, és megkérdeztem, jobban nézek-e ki. Erre azt választotta: “Nem, még mindig pontösszekötős játékot lehetne játszani az arcodon lévő foltokkal!” Ezután csendben vissza sétáltam a fürdőszobába, majd végigsírtam azt az időt, amíg elpakoltam magam után.”
“14 évesen elmeséltem neki, hogy iskolából hazafelé egy felnőtt férfi folyamatosan beszólogatott nekem, és azt ecsetelte, hogy mit csinálna velem az ágyban, de süket fülekre találtam. Annyit mondott, hogy inkább örüljek, hogy felkeltem a pasik figyelmét, ne panaszkodjak. Azóta soha nem mondtam el neki egy ilyen esetet sem, tudom, úgysem értene meg.”
“Anyukám fiatal korában modellkedett, és ezt nem győzött mindenki orra alá dörgölni, aki meg mert dicsérni engem. Ennyi idő elteltével tudom, hogy csak féltékeny volt rám, de akkoriban egészen máshogy éltem ezt meg. Nagyon eltávolodtunk egymástól, és nem éreztem jól magam a saját bőrömben.”
“Sosem fogom elfelejteni azt az esetet, amikor tinikoromban pakolás közben megtaláltuk anya egyik nadrágját a húszas éveiből. Fel akartam próbálni, de nem jött fel rám. Rám nézett, és azt mondta: ”Azért nem semmi, hogy én vékonyabb voltam a húszas éveimben, mint te tizenévesen!”
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
