Biztos vagyok benne, hogy ti is fel tudtok sorolni egy pár gúnyolódást, vagy épp „kedves becenevet”, amit rátok ragasztottak még kisebb korotokban. Jön is a kérdés, mit tesz ilyenkor egy gyerek? És hogyan hat később, a felnőtt énjükre? Jöjjön pár személyes történet!
Oké, velem is előfordult, hogy a nem épp kedvelt osztálytársaimnak valamilyen csúfnevet találtam ki a barátnőimmel, ami, bevallom, nem mindig volt túlzottan kedves. Vagy egy fura nevű emberen nevettem. Mindig mondták, hogy a göndör fürtjeim mennyire szépek és „mindenki ilyen hajra vágyna, te meg nem becsülöd meg eléggé”. Persze, ezeket a bókokat főleg felnőttektől kaptam, de a sok szögegyenes hajú gyerek között bizony nem volt mindig könnyű dolgom.
Sokszor éreztem azt, hogy teljesen kilógok.
Sőt, most megsúgom nektek, hogy minden lehetséges praktikát bevetettem! Volt, hogy évekig minden egyes nap hajvasalóval kínoztam a fürtjeimet. De hiába, a vágyott egyenesség így sem érkezett meg. Voltak viszont beszólások, főleg a velem egykorúaktól. Voltam spániel, puli és társai. Azért szerencsére nem ragadtak rám örökre ezek a nevek! Azt sem mondom, hogy csak emiatt volt egy időszakom, amikor esténként azt vártam, hátha „szép” hajam lesz, mire reggel felkelek. De tény, hogy egy kisgyerekben az ilyen eléggé megmarad.
Ám nem kell megijedni, a történet szerencsére jó véget ért, mert egy idő után megbarátkoztam a természetes tincseimmel, sőt, mára már nem cserélném el semmiért! És tudjátok mit? Tényleg különleges! A csúfolódások meg… Hát, ha ma eszembe jut, inkább csak a sztori kedvéért mesélem, bizony volt ilyen is.
És veletek mi a helyzet? Van hasonló sztoritok, amit szívesen megosztanátok velünk?
