A húsvét ma már nem olyan, mint régen. Sokan bezárkóznak, és bevallom, már én sem tartom, a család sem. Erősen emlékszem olyan pillanatokra, amelyek miatt megerősödött bennem az érzés, hogy elegem van az egész locsolkodósdiból, de bőven vannak olyan pillanatok is, amelyek miatt néhanapján nem bánnám, ha ismét olyan lenne a húsvét, mint régen.
Nekem vannak szép emlékeim az ünnep kapcsán, persze, azon túl, hogy újra együtt a család, izgatottan készülünk sütéssel, főzéssel, sonkával. Emlékszem pálinkától kapatos fiatalemberekre, és aprópénzekre, amelyek eltűntek a locsolók markában. De egészen konkrétan az alábbi emlékeket szeretem leginkább.
Megalkotni életetek első műalkotását húsvéti tojását
Még ha totál csúnya is volt, és semmi érzéketek nem volt hozzá, akkor is nagy büszkeség volt besegíteni a nyuszinak!
Hinni a nyusziban!
Nem kérdőjeleztétek meg a létezését, és teljesen okés volt, hogy a nyuszi nem tojik tojást, mint a tyúk, mégis ő hozza. Az is teljesen logikus volt, hogy ő rakja le a csomagokat a kertben.
A tojáskeresés!
Van annál varázslatosabb, mint amikor a virágok között leltek rá a meglepetésekre? A Nyuszi komoly vetélytársa volt a Mikulásnak.
Az első vizes locsolás
Lássuk be, enélkül nem teljes az életetek. Az első vizes locsolásra – lehetőleg a szomszéd srác által, aki titkon tetszik – minden lány vágyik. Persze, ahogy átélitek, köszönitek szépen, többé nem kell.
A jó kis tesóháborúk
Ha fiútesótok volt, aki rendszeresen vízzel üdvözölt reggelente, tuti nem hagytátok válasz nélkül. Ezek az emlékek többnyire így maradnak meg az emlékezetetekben:
