Mindenkinek megvan a saját véleménye az egyéjszakás kalandokról és magáról az alkalmi együttlétről, azonban élesen elkülönül a hozzáállás atekintetben, hogy férfiról vagy nőről van-e szó. De miért van ez?
Azt szokták mondani, hogy ha az intim kapcsolataik számáról kérdezik őket, akkor a pasik megszorozzák hárommal, a csajok pedig elosztják hárommal. Mi ennek az oka? A nőktől évszázadok óta elvárják, hogy hűségesek és erkölcsösek legyenek, hálószobai életükről és vágyaikról pedig ne beszéljenek. A férfiakkal szemben azonban teljesen mások az elvárások. Ha egy szakítás után eszeveszett kalandozásba kezdenek, mindenki legyint és azt mondja: “Minden férfi ilyen, neki most erre van szüksége, érthető.”
Ezzel szemben ha egy nő teszi ezt, azonnal meg lesz bélyegezve. A társadalmi normák tehát még mindig azt sugallják, hogy a nők csak akkor huncutkodhatnak, ha komoly kapcsolatot keresnek és várnak el a másik féltől, a valóság azonban nem így fest. Ugyanúgy, ahogy a férfiaknak, a nőknek is vannak vágyaik, igényeik, ezek beteljesítése közben pedig nem minden esetben látják a “Nagy Őt” partnerükben. Persze ez nem egyenlő azzal, hogy az ember lánya mindenkivel bújjon ágyba, aki csak szembe jön vele, az intim és érzéki szabadság címszava alatt, de annyi biztos, hogy saját vágaykozásainkat és döntéseinket nem szabad szégyellnünk. Mindenki maga dönti el mikor, kivel, hol és mit csinál, attól pedig, hogy egy nőnek is vannak néha alkalmi kalandjai mikor egyedülálló, még nem lesz kevésbé nő. Ez a fajta megítélés valószínűleg nem nagyon, vagy csak borzasztó lassan fog valaha is megváltozni, életünkért – amiből csak egy van – azonban csak mi magunk vagyunk felelősek, így éljük azt meg úgy, ahogy mi szeretnénk!
