Vidéken semmi nem marad titok. Különösen igaz ez az emberek családi gondjaira és a párkapcsolataira. Éppen emiatt rettegtem attól, hogy kitudódik a viszonyom egy diákom édesapjával, de a sors elől sajnos nem menekülhetek. Ti lemondanátok a szerelemről mások véleménye miatt…?
Még mielőtt bármiféle félreértés történne, szeretném leszögezni, hogy a szóban forgó férfinak az elmúlt néhány hétben zajlott le a válása, így a kapcsolatunk ilyen szempontból teljes mértékben tisztességes. Évek óta külön éltek már a volt feleségével, és a közös vagyon elosztása miatt húzódott eddig az ügy. Ez viszont természetesen a legkevésbé sem érdekli azokat, akik a kapcsolatunkon csámcsognak.
Lassan 10 éve dolgozom a helyi gimnáziumban matematika tanárként, így a város nagy része ismer engem, vagy legalábbis hallotta már a nevemet. Éppen emiatt mindig igyekeztem odafigyelni a megjelenésemre, a kapcsolataimra, de még a magánéletemre is. Aztán megismertem valakit…
Váratlanul jött a szerelem
Egy közös ismerősünk mutatott be Csabának egy összejövetelen, ahol rögtön felfigyeltünk egymásra. Az este nagy részét kettesben töltöttük, ismerkedtünk és beszélgettünk. Meglepődtem, hogy nem találkoztunk még azelőtt, hiszen állítása szerint gyermekkora óta ebben a városban élt. A hosszú beszélgetést több randi követte, míg végül hivatalossá tettük a kapcsolatunkat.
A bonyodalom akkor kezdődött, amikor szeptemberben visszatértünk a gimnáziumba, és megérkezett az új 9-es osztály.
Az első matematika órán névsorolvasás közben észrevettem valami rendkívül érdekeset: az egyik fiúnak teljes mértékben megegyezett a neve a pároméval. Rögtön tudtam, hogy ez nem lehet véletlen, ezért munka után kérdőre vontam őt ezzel kapcsolatban.
Mivel még egy hónapja sem tartott a kapcsolatunk, nem sokat tudtam a családjáról, találkozni pedig végképp nem volt alkalmam a gyermekeivel. Bár említette, hogy van egy gimnazista korú fia, nem gondoltam volna, hogy pont abban az iskolában kezdi meg a tanulmányait, ahol én tanítok.
A gyanúm viszont beigazolódott, megtörtént az, amitől mindig is tartottam: a tanítványom apjával folytattam romantikus viszonyt. Ez pedig sem a tanári kar, sem pedig a város lakói körében nem maradt titok.
Sorra kapom a lenéző pillantásokat, és a kéretlen jótanácsokat, hogy addig szakítsak Csabával, amíg nincs hatással a kapcsolatunk a gyerekre.
Nekem pedig lövésem sincs, mit kéne tennem. Mondjak le a szerelemről annak érdekében, hogy a diákomat ne nézzék ki emiatt az osztálytársai? Vagy tegyek kockára mindent, és tartsak ki a párom mellett? Ti mit tennétek?
Beáta levelét Szatmári Gabriella dolgozta fel.
