Azt is írtuk az előző cikkben, hogy nem azonos a célpont és az áldozat fogalma.

Célponttá válhatsz akkor, ha óvatlan vagy, ha olyan íratlan, elővigyázatosságot célzó szabályokat figyelmen kívül hagysz, amelyek a megelőzést segíthetnénk.

Forrás:

pixabay

Másrészt akkor se feltétlenül válsz áldozattá, ha célpontként ki is szemelt magának valaki. Az óriási különbség abban van, hogy meg tudod e védeni magad egy aktuális, ellened irányuló agresszió során vagy sem. – Erről írtunk ebben a cikkben.

Szakértőnk, Kuti Péter edző, női önvédelmi oktatási tréner segítségét kértük ehhez az anyaghoz is.

Sokszor vetik az áldozatok szemére, hogy óvatlan volt: például egyedül, töksötétben indult útnak, és a legelemibb önvédelmi szabályokat se tartotta be. De be kell látni, hogy igenis adódhat olyan élethelyzet, amikor útnak kell indulni egyedül, sötétbe is. Adódhat ilyen helyzet, ez mindennapos gyakorlat. Elmegy az utolsó busz, vagy elhúzódik egy előadás, esetleg valaki megígéri, hogy értünk jön, de mégse teszi. Valahogy haza kell jutni…..

Ha arra kényszerít az élet, hogy egy „veszélyes” terepen kell gyalogolni, figyeljünk a következő dolgokra:

• Ne a házfalak közelében gyalogoljunk, mindig a JÓL megvilágított részeken haladjunk, így nem annyira könnyű egy mozdulattal berántani minket egy kapualjba vagy egy szűk keresztutcába.
• Ne andalogjunk, haladásunk legyen határozott.
• Figyeljük a környezetet, mi történik előttünk, mellettünk, a hátunk mögött – legyünk éberek.
• Ne nyomkodjuk a telefonunkat, de a telefon „élesítve” legyen a kezünkben, így a segélyhívó gombot egy nyomással elérhetjük.
• Ha úgy véljük, valaki kiszemelt minket, akkor beszéljünk hangosan a telefonunkba (akkor is, ha nem sikerült senkit felhívni, tegyünk úgy, mintha igen ), és hangosan tájékoztassuk a másik felet arról, hogy pontosan merre vagyunk. Azt is „eljátszhatjuk”, hogy azonnal találkozunk a másikkal: „ oké, akkor azonnal ott vagyok, várj meg a saroknál”…… a támadók nem szeretik a szemtanúkat. Ha sikerül elhitetni, hogy nem te vagy a TÖKÉLETES célpont, inkább továbbáll.
• Ma már van egyébként „hazakísérő” telefon – vegyük igénybe a szolgáltatást.
• Ha buszra várunk, ne a buszmegálló árnyékába várakozzunk. Tévhit, hogy az árnyékos részek elrejtenek. Nem fognak, viszont a sötétebb részen, könnyebben rángatnak el a buszmegálló közeléből. Ha a fényben várakozunk, akkor nagyobb az esély arra, hogy meglátja valaki, ha épp ránk támadtak.
• A buszon a sofőrhöz legközelebbi helyet foglaljuk el.
• Ha támadástól félünk, legyen a kezünkben valamilyen keményebb, az ütés erejét megsokszorozó tárgy – egy kulcscsomó például jó szolgálatot tehet.
• Ahogy az előző cikkben is írtuk, a futás hasznos dolog. Ha úgy érezzük, tényleg veszély fenyeget, és van bennünk erő…. kapcsoljunk teljes sebességre, amíg kikerülünk a veszélyes zónából.
• Baj esetén keressünk olyan helyet, ahol emberek vannak – még egy hajnalig nyitva tartó bár is jó lehet, ahol biztonságban megvárhatjuk, amíg valaki értünk jön.