Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a történelmet a férfiak írják, pedig ez koránt sincs így. Számos nő volt és van a világon, akik nem állnak be a sorba, és valami olyat csinálnak, ami végső soron nemcsak az ő életükben fontos, de az egész világot jobbá teszi.
A most felsorolt hölgyek nem egy helyen, sőt nem is egy időben éltek, egy dolog mégis közös bennük: mind igazi példaképek.
Malála Júszafzai (Született: 1997)
Malála Júszafzai Pakisztánban született. Édesapja sokat tett lánya tanításáért, ám a tartományukban egyre nagyobb hatalomra szert tevő tálibok 2008-ban megtiltották, hogy a lányok is tanulhassanak. Első alkalommal ekkor szólalt fel a nők elnyomása ellen, mindössze tizenegy éves korában. Gul Makar (Búzavirág) álnéven írta blogot vezetett az interneten, amelyekben a tálibok uralma alatti mindennapjairól számolt be. A lány nyílt szerepvállalása nagy veszélyt hordozott magában, hiszen a fanatikusok mindent megtettek azért, hogy elhallgattassák. Mindezek után 2012. október 9-én két tálib fegyveres megállította az őt szállító buszt, majd többször rálőttek a lányra. A támadás során találat érte a fejét, a nyakát, a vállát, de csodával határos módon életben maradt. Családjával azóta Angliában él, ahol felvették az Oxfordi Egyetemre. 2020 júniusában filozófiai, politikai és közgazdaságtani diplomát szerzett. Ő az első pakisztáni és egyben minden idők eddigi legfiatalabb Nobel-díjasa is.
Anne Frank (1929-1945)
Anne-t naplója tette híressé, amit a második világháború alatt írt. A zsidó származású német lány Németországból menekült Hollandiába Hitler hatalomra kerülése után. 1942 nyarán Anne nővére, Margot behívót kapott „munkára Németországba”. A családfő, Otto Frank tudta, hogy a behívó deportálást jelent, így már másnap elrejtőztek. Végül 25 hónapig rejtőzködtek egy másik családdal Otto cégének hátsó épületében mindaddig, amíg egy máig ismeretlen személy fel nem jelentette őket. Anne-t és nővérét, Margot-t Bergen-Belsenbe vitték, ahol a tábor felszabadítása előtt pár héttel tífuszban haltak meg mindketten. Egyedül édesapjuk élte túl a koncentrációs tábort, a lánya személyes gondolatait tartalmazó naplót is ő adta ki 1947-ben. Ezt a tizenharmadik születésnapjától kezdve vezette 1944. augusztus 1-jéig, és talán az egyik legőszintébb és legmeghatóbb olvasmány a második világháború borzalmairól.
Rosa Parks (1913-2005)
Rosa Parks az amerikai feketék polgárjogi mozgalmának egyik vezéralakja volt. Arról lett híres, hogy 1955-ben a buszvezető utasítása ellenére nem volt hajlandó átadni helyét a buszon egy fehér bőrű utasnak, akinek már nem volt hely a fehérek számára fenntartott részen.
Nem fizikailag voltam fáradt, nem voltam fáradtabb, mint bármelyik munkanap után. Nem voltam idős, bár sokan idős asszonynak képzelnek el. Negyvenkét éves voltam. Az egyetlen dolog, amibe belefáradtam, az az engedelmeskedés volt.
-emlékszik vissza önéletrajzában az esetre.
Az ügy miatt letartóztatták, de ahelyett, hogy meghátrált volna, bojkottot hirdetett a busztársaság ellen több más polgárjogi harcossal. A bojkott végül 381 napig tartott. Több tucat busz állt tétlenül hónapokon át, a busztársaság nagy pénzügyi veszteséget szenvedett, míg végül eltörölték a faji elkülönítésről szóló törvényt. Az ügy egyik legsikeresebb faji megkülönböztetés elleni mozgalommá vált, több más tiltakozást is kiváltott, és Rosa Parks az amerikai polgárjogi mozgalom szimbóluma lett, de emiatt nehézségekkel szembesült. Ő és férje is elvesztették az állásukat, más városban kellett költözniük. Később Michigan állam demokrata képviselője felvette titkárnőnek, itt dolgozott 1988-as nyugdíjba vonulásáig. Születésének és letartóztatásának napja hivatalosan is Rosa Parks nap lett Amerikában.
Maud Stevens Wagner (1877-1961)
Egy nő, aki mert az álmainak élni. Maud cirkuszi előadó volt, munkája során találkozott Gus Wagner tetoválóművésszel, akibe beleszeretett és hozzáment feleségül. Ő tanította meg a nőt a tetoválás művészetére, ami akkoriban közel sem volt olyan megszokott, mint napjainkban. A nő beleszeretett ebbe a munkába, így kilépett a cirkuszból, és férje mellett kezdett el dolgozni, mint tetováló. Ő lett az Egyesült Államok első női tetoválóművésze. Férjével ők ketten voltak az utolsók, akik kézzel varrták a bőrbe a tintát, akkor is amikor már megjelentek az erre használatos gépek. A lányuk, Loretta is a szülők pályáját választotta, már 9 évesen elkezdte a tetoválást.
