Bárhogy is szeretnétek, egyszerűen nem tudjátok kikapcsolni az agyatokat? Folyton csak kattogtok valamin? Akkor ez a cikk nektek szól!
Döntéseket minden egyes nap kell hoznunk. Vannak, akiknek ez nagyon könnyen megy, és egyáltalán nem stresszelnek rá még a komoly döntésekre sem, de vannak olyanok is, akik arról is nehezen döntenek, hogy 5 vagy 10 percre állítsák reggel a szundit. Én az utóbbiak közé tartozom. A lehető legjelentéktelenebb dolgokon is képes vagyok percekig agyalni. Tudom, hogy felesleges, mégis kattogok.
Gemma Correll illusztrációi pedig tökéletesen tükrözik, milyen vicces is a túlgondolás valójában. Megmutatják, milyen rögös út vezet egy-egy döntéshez, és hogy milyen érzés állandóan kétségek között vergődni.
„Gondolkodom, tehát vagyok” + egy kis kiegészítés
Descartes híres idézetét egy kicsit máshogy élik meg azok, akik mindent túlgondolnak. Minket, kattogókat inkább ez jellemez: túlgondolkodom, tehát vagyok.
Az egyik legnehezebb döntés: mit vegyünk fel?
Ha rockosan öltözködünk, cukik és csinosak akarunk lenni, bezzeg ha szoknyát veszünk fel, azonnal a vagány, fekete, nadrágos szettünkre vágyunk. Tipikus…
Így néznénk ki, ha a gondolataink láthatóak lennének
Gyakorlatilag a nap minden egyes másodpercében ennyi minden jár a fejünkben. Olyan gondolatok, mint „mit gondolnak rólam az emberek?”, „hibáztam”, „vajon elég jó vagyok-e?”.
Ha egyetlen kívánságunk lehetne…
Egy dolog van, amit NEM szeretnénk csinálni: a folytonos túlgondolás. (De természetesen ezt is túlgondoljuk.)
Persze általában csak a negatív dolgokon kattogunk, a pozitívakat meg sem halljuk
Hiába hallunk rengeteg pozitív dolgot, ha valaki valami negatívat mond, csak az marad meg a fejünkben.
