A szakítás fájdalmas dolog, ezt mindenki jól tudja. És minél hosszabb ideje tartó kapcsolatot kell lezárni, annál nehezebb is a feldolgozás és a továbblépés. Az azonban sok mindent befolyásol a jövőre nézve, hogy hogyan váltatok el egymástól a partnereddel.
Van egy mondás, miszerint felmelegítve csak a töltött káposzta jó, utalva ezzel arra, hogy felmelegíteni a kapcsolatunkat az exünkkel sosem végződhet jól, hiszen nem véletlenül váltak el az útjaink. Egy másik mondás pedig úgy tartja, hogy ha barátok tudtok maradni szakítás után, akkor vagy sosem voltatok szerelmesek, vagy még mindig azok vagytok. Nekem pedig ez a két dolog járt a fejemben, amikor úgy döntöttem, hogy újrakezdem a volt barátommal.
Fiatalkori, lángoló szerelem
16 éves koromban ismertem meg azt a bizonyos fiút, akire most csak Ákosként fogok hivatkozni. Életem első, igazi szerelme volt, pedig abban sem vagyok biztos, hogy annyi idősen egyáltalán tudtam-e mi az a szerelem. Minden szabad percemet vele akartam tölteni, hiszen akkor voltam a legboldogabb, ha mellette lehettem.
Fiatalok voltunk, ez tény, viszont sokkal érettebbek a korunknál, az érzéseink egymás iránt pedig tiszták voltak és őszinték. Másfél év után viszont mindez véget ért. A szakítást Ákos kezdeményezte, ugyanis egy másik városba költöztek a szüleivel, és nem állt készen arra, hogy távkapcsolatban folytassuk tovább.
Nem akarta egy ilyen kapcsolatra pazarolni a fiatalkorát.
Én pedig teljesen összetörtem. Tudtam, hogy az, amit irántam érez továbbra sem változott meg benne, viszont tiszteletben tartottam a döntését. Egyébként sem igazán tudtam volna mást tenni.
Minden okkal történik…
Teljes mértékben azért a külön töltött idő alatt sem tudtuk elengedni egymást. Leginkább születésnapok alkalmával kerestük fel a másikat, akkor viszont éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk. Beszámoltunk egymásnak arról, hogy mi történik velünk, illetve az új párkapcsolatainkat sem kezeltük tabuként.
23 éves koromban költöztem fel Budapestre, hogy munkát vállaljak immár friss diplomásként. Épp akkor voltam túl egy igencsak fájdalmas szakításon, ezért jót tett a környezetváltozás. Az élet viszont úgy hozta, hogy Ákos is a fővárosban próbált szerencsét. Mivel akkor még senkit nem ismertünk igazán az új munkahelyeinken, megbeszéltünk egy találkozót egy kávézóban.
Órákon át beszélgettünk egymással, a találkozót pedig újabb és újabb közös programok követték. Éreztem, hogy szépen lassan visszatér minden, amit valaha iránta éreztem, és rajta is azt láttam, hogy minél több időt szeretne a társaságomban tölteni.
Viszont be kell vallanom, rettegtem attól, hogy újrakezdjem vele.
Féltem attól, hogy mások el fognak ítélni miatta, és attól is, hogy újra elhagy. Hónapokig randizgattunk, míg végül rá mertem bólintani arra, hogy hivatalossá váljon a kapcsolatunk. És őszintén megmondom, életem egyik legjobb döntése volt.
Gyerekek voltunk még, amikor legelőször együtt voltunk, azóta viszont rengeteget értünk és komolyodtunk. Hiába a sok változás, amit az élet elénk sodort, az egymás iránt érzett mély szeretetünket ez sem tudta próbára tenni. Mindennek már lassan 4 éve, azóta pedig boldogabb vagyok, mint valaha.
