Igen, néha egyetlen alakítás elég ahhoz, hogy egy életre megpecsételődjön egy színész sorsa. Ez pedig nem feltétlenül baj, sőt, igazából csak egy visszaigazolás arról, hogy úgy hozta az előadó az adott karaktert, mint senki más – viszont ennek az az ára, hogy az a szerep egy életen át hozzánő, akár szeretné, akár nem.

Gondoljatok csak a Disney-sztárokra! Éveken keresztül láthattuk a kis Miley Cyrust Hannah Montana szerepében, de akkor még biztosan nem gondoltuk volna, hogy pár éven belül rövid hajjal, meztelenül fog himbálózni egy betongolyón. Neki tehát – ha kissé nehézkesen sokkolóan is, de sikerült kitörnie a szerepből. De hogy kik azok a sztárok, akiknek mindig – néha szó szerint is – ugyanazt az arcát láthatjuk? Összegyűjtöttük nektek!

Ha azt mondjuk, Adam Sandler, higgyétek el, mindenki egyre gondol, bármelyik karakterére is emlékszünk vissza. Tudjátok, ő az a szerethető, jószívű, vicces fiú, aki bármilyen szituációból kidumálja magát. Egyszerűen nem lehet nem szeretni, hiszen valahogy látszik rajta, hogy a szíve mélyén jó ember, és bármilyen „rossz” is a film elején, a végére úgyis jó útra tér, és a fejünkben már villog is a felirat: happy end. 

Hogy csak pár klasszikust hozzunk fel, amiben gyakorlatilag teljesen ugyanazt a szerepet hozza: Nagyfiúk, Esti mese, Távkapcs. Lényegében ő a családi vígjátékok koronázatlan királya. Nagyon bírjuk!

Jennifer Aniston, avagy „a lány a szomszédból”. Tudjátok, akivel szinte minden nő azonosulni tud. Egy átlagos lány, átlagos problémákkal. Naiv, vicces, esetlen, olyan kis imádni való, akibe persze mindig beleszeret valaki. Ha Adam Sandler a családi vígjátékok királya, akkor Jennifer Anniston a romantikus vígjátékok királynője. Filmjeit a csajok a sztori miatt, a pasik pedig miatta imádják. Ha még nem hisztek nekünk, soroljuk a filmeket: Kellékfeleség; Szakíts, ha bírsz; Azt beszélik; Derült égből Polly.

Oké, nála egy konkrét érzelem ugrik be először: a szenvedés. Ő az, aki úgy szenved, mint senki más.

Ha boldog, akkor is szenved.

Gondoljatok csak az Alkonyatra! Volt olyan jelenet a filmsorozat bármelyik részében, amikor igazán boldognak láttátok? Sőt, láttatok bármilyen érzelmet az arcán a szenvedésen kívül? És nem, ez nem csak az Alkonyatban van így – Út a vadonba, Úton, Hófehér és a vadász. Ugye, hogy nem lett jobb kedvetek azoktól a karakterektől sem, akiket ezekben a filmekben alakít?

Lehet, hogy elsőre nem ugrik be, hogy ki ő, de ez nem véletlen. Az viszont biztos, hogy az arcát ismeritek. Ő az örök (fontos) mellékszereplő. A lány, aki a főszereplő barátja, barátnője, munkatársa, leggyakrabban irodai asszisztens. Mindenhol ott van, emlékszünk rá, de nem hagy nyomot. Ő gyakorlatilag minden csajos film elengedhetetlen kelléke. Csak hogy párat említsek: Hirtelen 30; 27 idegen igen; Szeretném, ha szeretnél. 

Az ok, amiért a nők is akciófilmet néznek. Ő a hős, aki mindenkit legyőz. A férfi, aki mindig, minden körülmények között életben marad. Ha őt látjuk, tudjuk, hogy már nem lehet baj, hiszen már szinte hozzánőtt a fegyver, de ha véletlenül nincs nála, semmi pánik, hiszen puszta kézzel is elbánik bárkivel. Ha már koronákat osztogatunk, ő az akciófilmek királya címet kapná tőlünk. Hogy melyik szerepére gondolunk? Igazából bármelyikre. A szállító, Halálos iramban, A mestergyilkos, és még sorolhatnánk.