Nincs nagyobb fájdalom annál, mint amikor elveszítünk valakit, aki a legfontosabb számunkra, azt a személyt, aki a világon a legjobban szeret minket, mi pedig viszont szeretjük őt. Az én esetemben ez a személy a nagymamám volt.
Többször olvastam már arról, hogy a gyerekeknek a nagyszülőkkel szorosabb kapcsolatuk van, mint a szüleikkel. Én is közéjük tartoztam, sőt, a bántalmazó szüleim miatt egyedül a nagyszüleim voltak azok, akik feltétel nélkül szerettek, és mindig megvédtek, akár akkor is, ha a szüleimmel kellett szembeszállniuk.
Pár hónapja azonban elvesztettem az utolsó védőbástyám is, a nagymamám. Gyerekként sok időt töltöttem vele, együtt néztünk sorozatokat, játszottunk, főztünk. Később minden hétvégén meglátogattam, hagyományunkká vált, hogy közösen elfogyasztottunk egy meleg teát vagy kávét, közben pedig elmeséltük egymásnak, mi történt velünk a héten.
Sokszor panaszkodtam szüleimre is.
A nagymamám persze nagyon sajnálta, hogy rosszul bánnak velem, és mindig hangsúlyozta, hozzá bátran ugorjak át, amikor csak szeretnék. Emiatt sok időt töltöttem nála, segítettem neki a házimunkában, még a kerti munkát is elvégeztem helyette.
Szoros kötelék alakult ki közöttünk, bár tudtam, már nincs olyan sok időnk, amit együtt tölthetünk.
Próbáltam készülni a helyzetre, hogy egyszer meg fog halni, de természetesen ez lehetetlen feladat. Amikor kórházba került, tudtam, hogy nagy esély van arra, hogy már nem fog felépülni, de azért reménykedtem. Pár hónapos szenvedés után azonban felhívtak, és közölték, hogy a nagymamám elhunyt.
Eleinte nem tudtam felfogni, még a temetésen sem sírtam.
Nem tudtam mit kezdeni az érzéseimmel, képtelen voltam arra, hogy szembenézzek a helyzettel. Azóta már egyre valóságosabbnak tűnik a szomorú igazság, hisz nem látogattam meg hónapok óta, nem díszítettem fel a karácsonyfáját, és még a szülinapomon sem köszöntött fel. Olyan, mintha valójában még élne, és csak én lennék a szörnyű unoka, aki hónapok óta nem látogatja.
Még nem sikerült feldolgoznom, mi is történt pontosan. Elvesztettem azt az embert, aki a legjobban szeretett, ezt pedig nem lesz egyszerű feldolgozni.
Adél történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.
