Az RTL Klub elirigyelte a TV2 balatoni krimijét, ezért úgy döntöttek, hogy nincs is jobb így télen egy könnyed nyári hangulatú sorozatnál a magyar tenger partján. Ezért megalkották a Hotel Margaretet. Az első epizód alapján összegeztük a látottakat.
Az előbb említett Doktor Balaton inkább alibinek használta a balatoni közeget, főleg csak vágóképként, a Hotel Margaret az első részben szintén nem kezdett sokat még a helyszínnel, de ez később még változhat, azért néha felbukkan a jó öreg tó a színészek mellett.
A Hotel Margaret alapkoncepciója a legegyszerűbb krimiformula a világon, sok embert egy helyre zsúfolnak, bűntény történik, az embereket addig nem engedik el, amíg meg nem oldódik a rejtély.
Bár ilyenkor kulcsfontosságú a detektív személyének élvezetessége, az első részben még nem a rendőrségi nyomozók voltak célkeresztben, sokkal inkább a gyanúsítottak és a szálloda alkalmazottai. (Hacsak nincs átfedés a kettő között!) Így még nem tudhatjuk, mekkorát dob majd az ő személyük a későbbi részeken.
A Drága örökösök és a Keresztanyu után az alkotóktól senki nem várt magas szintű, kifinomult humort, mély karakterdrámákat és körömrágós bűntényt. Valószínűleg Hámori Barbarának nem is volt célja, csupán szórakoztatni akarta a nagyközönséget, de azért pár dolog kicsit szemet szúr mégis. Az egy dolog, hogy széles közönségnek gyártanak kikapcsolódást, de azért velük sem kéne mindent megetetni.
A történet szerint a Like-díj ünnepi átadást a Hotel Margaretben tartják, mert a szállodaigazgató kislánya ezt kapja apukájától a 18. születésnapjára. (Ami kicsit furcsa, hogy egy lány a barátai nélkül egy csapat „hírességgel” ünnepelné inkább a szülinapját, de hát ilyen világot élünk.) Szóval, egy halom felkapott influenszer érkezik a szállodába, akiknek mind van valami rejtegeti valója, amit a díj legnagyobb várományosa, Hackman (Miller Dávid) le akar leplezni. A hírességeken kívül pár gyanús alak is érkezik a rendezvényre dolgozni, így nem is csoda, hogy hamarosan megtörténik a tragédia: az eredményhirdetés pillanatában Hackmant lelövik egy konfettiágyúval, és kómába esik. (Ami üdítő pillanat, tekintve, hogy Miller Dávid nem a legerősebb színésze a csapatnak, azonban szomorú, mert csak kómába esik, szóval még simán visszahozhatják.)
A szereplők között akadnak kellemes meglepetések, akik hozzák az elvárt szintet, ilyen például Epres Attila, Murányi Tünde, Kocsis Judit, Balázs Andi, Mészáros Máté, Szabó Simon és Ötvös András. Sőt, kíváncsian várom, hogy a későbbiekben mit kezdenek Bede-Fazekas Szabolccsal vagy Szabó Zsófival. Remélem, minnél több játékidőt kapnak.
Összességében azt kell mondjam, bőven akadnak itt jó színészek, csak hát nem rajtuk van a fókusz!
A sorozat egyik nagy hibája, legalábbis a nyitórész alapján, hogy rengeteg játékidőt kapnak az influenszerek, akiket sokszor túl is játszanak, igazi ripacskodás, amit láthattunk. Valószínűleg a készítők az idősebb korosztály által elvárt klisének akarták a karaktereket megfeleltetni, plusz a megformálóik sem annyira kiemelkedőek, mint a mellékszereplők sorát bővítő színészek.
Ahogy az írók elképzelik a mai internetes tartalomgyártókat, vagy ahogy inkább elképzelik, hogy az emberek, hogyan látják őket, annyira sablonos, mint ahogyan régen a bugyuta hollywoodi színésznőket karikírozták ki a filmekben. A csillogáson túl sekélyesek, buták és elviselhetetlenek. Hiszen manapság az a menő, ha rajtuk nevetünk, hiszen Józsi bácsi ki se tudja mondani, hogy influenszer, nem is igazi munka az, biztosan csak bazári majmok csinálják, a hülye fiatalok meg értelmetlenül rajonganak.
Félreértés ne essék, nem akarok én senkit megvédeni, de ugyan olyan unalmas klisék ezek, mintha azon nevetnénk, hogy a takarítónők átkutatják a vendégek cuccait, és magukra fújják, amit találnak, a dundi recepciós lány bedől a sármos hírességnek, amikor az ki akar tőle csalni egy szobakulcsot, hiszen egyértelmű, hogy neki ilyen lány tuti nem jön be. Vagy a a szállodaszemélyzet két gurulós asztalt nem tud jól egymás mellé tolni, annyira ügyefogyottak, a munkásember tapló módon beszél a vezetőséggel, a szálloda menedzser lenézően szakszavakat használ, hogy érzékeltesse a munkással a különbséget közöttük…. VÁRJUNK CSAK! Hiszen ez mind ebben a sorozatban történt.
Persze, egy hosszú nap után lehet valaki csak arra vágyik, hogy a napfényes Tihanyban játszódó vér egyszerű humorral operáló, közkincsnek tekinthető előítéleteken kacarásszon. Nem zavarják a mesterkélt párbeszédek, hogy minden hasznos infót pár mondatba belesűrítsenek, hogy értsük az alapszituációt, sem a kellemetlenül túljátszott karaktereket, amelyek a drámaszakkörös időket elevenítik fel.
Nézhetőnek nézhető a sorozat, a cselekménynek jót tett volna, ha inkább egy feszesebb tempójú filmet készítenek belőle, egy könnyed, nyári krimivígjátékot. Bár a krimi tényleg erős kijelentés, tekintettel, hogy még egy darab hullánk sincs, a nagy merénylet után is csak egy kómába esett áldozatunk van. Reméljük, hogy később bepörögnek az események, és hullanak majd a rossz színészek, mint a legyek!
