Már gyerekkoromban az idősebbekkel értettem szót a leginkább, évfolyamtársaimat sosem tartottam elég érettnek ahhoz, hogy olyan témákat hozzak fel, amiket az idősebbekkel bármikor meg tudtam beszélni.
Mindig azt a visszajelzést kaptam másoktól, hogy sokkal érettebb vagyok a koromnál, amit én is igaznak találtam. Amikor tizenkét éves voltam, és az öt évvel idősebb nővérem áthívta a barátait, könnyen szót értettem mindenkivel, és azt tapasztaltam, ők is élvezték a társaságom.
Ennek régebben nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, de későbbiekben mégis rá kellett jönnöm, hogy ez erősen meghatározza a jellememet. A húszas éveim elején többször próbálkoztam kiépíteni a számomra ideális párkapcsolatot, ez azonban mindig kudarcot vallott.
Csak később csapott arcon a felismerés
Sosem gondoltam, hogy ennek köze lehet a férfiak életkorához, egészen addig, amíg nem találkoztam Tamással. Abban a pillanatban az életem a feje tetejére fordult. Én még csak egyetemista voltam, ő pedig már a karrierje csúcsán volt. Ő már egy váláson is túl volt, valamint volt egy nagyon aranyos lánya, Zsófi.
El sem tudtam volna képzelni magam egy ilyen szituációban. Sosem rajongtam a gyerekekért, de Zsófi annyira cuki volt, hogy nem tudtam rá máshogy tekinteni, mint a kishúgomra. Egész életemben sokat vacilláltam a gyerekvállaláson, és egyelőre úgy néz ki, a családanya szerepe nem nekem való. Emiatt pont kapóra jött, hogy Tamás már túl van ezen, emiatt nem kell aggódnom, hogy ez a téma nézeteltéréseket fog okozni kettőnk között.
Emellett még senkinek sem nyíltam meg annyira, mint Tamásnak, mindig türelmesen meghallgat, és megértő velem. Nem zavarja az sem, hogy az életem különböző dinamikájú, mint az övé, alkalmazkodik hozzám, ahogy én is hozzá.
Tökéletes harmónia alakult ki kettőnk között, és már két éve együtt is élünk.
Zsófi minden második hétvégén velünk van, mindketten imádjuk őt. A kedvéért még egy kiscicát is hazahoztunk a menhelyről, akiről ketten gondoskodunk.
Eleinte féltem attól, a szüleim mit gondolnának, hogy idősebb férfival élem az életem, viszont rövid időn belül, amikor látták, nincs mitől tartaniuk, megkedvelték Tamást. Ebben lehet az is közrejátszik, hogy csak pár év van a szüleim, és a párom között. Ezen nagyokat szoktunk nevetni, hisz a családom tudja, hogy boldog vagyok.
Vanda történetét Hargitai Alexandra jegyezte le.
