Miközben mindenki azt hiszi, hogy ami nem tilos, az szabad, én inkább használom az eszem, és akkor is távol tartom magam a családi tumultustól, ha idén semmi nem korlátozza az összejöveteleket.
2010-ben súlyosan megbetegedtem, és rövid időn belül a belgyógyászaton találtam magam. Az orvosok azt sem tudták, túlélem-e. Krónikus vastagbélgyulladást diagnosztizáltak nálam, amivel egész életemben együtt kell majd élnem, így több mint 10 éve szinte folyamatosan szedek szteroid tartalmú és az immunrendszeremet gyengítő gyógyszereket.
Most nem mennék bele a pontos részletekbe azzal kapcsolatban, hogy milyen együtt élni ezzel a betegséggel, de azt nem nehéz kitalálni, hogy a Covid mégjobban megbonyolította a helyzetet. Különösen óvatosnak kell lennem, nehogy elkapjam, így lassan két éve a családomat is csak maszkban láttam.
Karácsony-őrület
A családom már szeptember óta arról egyezkedik, hogy ki, mikor, hol fog karácsonyozni. Két testvérem is van, és a szüleim már gőzerővel készülnek arra, hogy mikor fognak a kisunokák náluk ajándékot bontani és vacsorázni. Ha összeszámoljuk, a két testvérem, a házastársaik, a szüleim és a három unoka, akik közül kettő már óvodába és egy iskolába is jár, az már összesen kilenc ember. Bár szeptemberben még nem érdekelt annyira a karácsony kérdése, november felé már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy nem szeretnék ekkora rizikót vállalni, csak azért, hogy egy estét maszkban tölthessek a karácsonyfa mellett.
Tévedés ne essék: nem akarom senki ünnepét elrontani, és én is sajnálom valamennyire, hogy kimaradok az ünnepekből, de úgy érzem, hogy az egész életem lemondásokból áll, így már szinte észre sem veszem őket. Úgy érzem, hogy alternatív világban élek a többiekhez képest. Még fiatal voltam, amikor megbetegedtem, és azóta teljesen más szabályok szerint élek, mint az egészséges emberek. A betegség miatt rengeteg olyan dolog van, amiből teljesen kimaradtam. Nem számít már, hogy eggyel több, vagy kevesebb.
A vírus nem változik
Az én helyzetem teljesen speciális, szerintem mindenki megérti, hogy nem 2 év maszk hordás után szeretném az életem kockáztatni, de egyébként is úgy érzem, hogy másoknak is kétszer meg kellene gondolniuk, hogy bölcs döntés-e ebben a helyzetben 10 embert összecsődíteni, család és karácsony ide vagy oda. Már a járvány kitörésének legeleje óta nem értem, hogy miért hiszik azt az emberek, hogy amit nem tiltanak szabályok, az egyből biztonságos is. A tiltások folyamatosan változnak, de a vírus ugyanaz, most is ugyanúgy fertőz.
Juli történetét Király Etel írta le.
