Amikor elkezdtünk ismerkedni, szinte minden nap találkoztunk. A randikat csak úgy követték a hosszú telefonhívások, az aranyos üzenetek és még több találkozó. Akkoriban még nem volt baj, hogy mennyit vagyunk együtt. Mi változott azóta?
Eltelt fél év, és mintha eltűnt volna belőled a vágy az iránt, hogy velem legyél… Már nem szervezünk annyi közös programot, mint korábban, az új élmények helyét átvették a rutinná vált dolgok. Megszokássá vált a kapcsolatunk.
Eleinte havonta csak pár este mentél el a fiúkkal szórakozni, akkor még ők is örültek, hogy velem is sokat vagy. Később a pár alkalom heti alkalmakra nőtt, és az együtt töltött időnk pedig ennek a rovására lecsökkent. Egyre többször hozták fel neked barátaid, hogy túl sok időt töltesz velem, őket pedig hanyagolod. Azt mondtad, már papucsnak becéznek téged, mert annyit vagyunk együtt, pedig csak 2 kocsmázást hagytál ki.
Tudom, hogy nehéz lehet egyensúlyban tartani a két oldalt, de tényleg őket kellett választanod?
Egyre többet vesztünk össze az újabb és újabb kanbulik miatt, mert akármilyen közös programot, kirándulást, kikapcsolódást szerettem volna szervezni, mindig azt mondtad, hogy már foglalt vagy.
Elkezdtünk egyre kevesebbszer együtt kimozdulni a barátainkkal, vagyis csak én, mert te folyton velük lógtál. Kértelek, hogy vigyél magaddal, de nem akartál már egy idő után, mert “az ő barátnőik se jönnek”. Akkor mégis miért volt ott a Máté barátnője? Láttam, hogy veletek volt, mert megosztott rólatok egy képet az Insta oldalán… Aztán egy idő után már meg se kérdeztem, hogy kettőnket vagy csak téged hívtak-e meg, mert úgyis tudtam a választ: “Ez most egy kanbuli, talán majd legközelebb!” De a folyton emlegetett legközelebb azóta sem jött el.
Mi történt? Velem miért nem érzed már jól magad?
Annyira szeretted a közös filmezős estéket, amikor együtt főztünk, elmentünk moziba vagy új helyeket fedeztünk fel együtt a kirándulások során. Most pedig már ott tartunk, hogy ha valamiért nem tudnál esetleg elmenni a szombati kanbulira, én vagyok a világ legszörnyűbb embere, mert biztos direkt alakítottam úgy a dolgokat, hogy ne tudj azon részt venni. Pedig szó sincs ilyesmiről, csak én is vágyom a figyelmedre és arra, hogy velem legyél, pont úgy, mint a barátaid..
Nem szeretnék tipikusan az a csaj lenni, aki nem engedi, hogy a pasija a barátaival legyen, de a barátnőd vagyok és szeretném, ha velem is lennél. Miért olyan nehéz és nagy kérés ez?
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
