Mostanában, az alapozás elején, felújított sportpályafutásunk megkezdésekor, sokat kell foglalkoznunk a helyes mozgás begyakorlásával. Bár felnőtt korban még emlékszünk, hogy tizen-huszon évvel korábban, tizen-huszon kilóval könnyebben milyen képességekkel rendelkeztünk, de fontos tisztában lenni jelenlegi képességeinkkel, vagy vágyott sport elvárásainak hiányaival.
A több szabadidős sportban is kiemelt jelentőséggel bír, hogy a mag (a „core”), a váll és a csípő közötti rész stabil támaszt adjon, s a sportági elvárásnak megfelelő laza ízületekkel hozzácsatlakozó végtagok az előrehaladáshoz szükséges leghatékonyabb mozgást végezhessék.
De mit tegyünk, ha már a kiindulási alapfeltételek is hiányoznak, mint a helyes tartás. Ha már jelentkezett az elhanyagolt szakszóval „hanyag tartás” következtében kialakult, végleges alakváltozás, gerincdeformitás?
Tartásunk központját, a gerincet huszonnégy csigolyából álló oszlop alkotja, ezek egymás tetején helyezkednek el. A porckorongok egy külső porcos tokból, illetve egy középső, rugalmas, zselészerű állományból állnak. A porckorongok „elnyelik” a testet ért hosszanti lökéseket is, de közben lehetővé teszik a csigolyák szabad, az erőre merőleges síkban való elmozdulását. A gerincoszlopot izmok és szalagok tartják. A gerinc normális esetekben is egészséges görbületekkel rendelkezik. Ez a „görbületrendszer”, nemigen erősíti a testünket megtámasztó gerincoszlopról alkotott stabil, megbízható passzív támasz képet. Nem is lesz az, ha az őt megerősítő szalagok, az ezeket körbeölelő izmok nincsenek mellette, hogy megtámogassák.
