Olyan nagyon nehéz egy párkapcsolatban csendben maradni. Pedig az okos kommunikáció képes építeni a kapcsolatot, még akkor is, ha abban a pillanatban úgy érzitek, szétrobban a fejetek, ha nem mondhatjátok ki, amit akartok.
Mielőtt ránk is felkapnátok a vizet, tisztázzuk: KIMONDHATJÁTOK, amit szeretnétek, csak nem mindegy mikor, hogyan és mekkora hangerővel. Az se mindegy, milyen szándékkal, és hogy közben képesek vagytok e mérlegelni, hogy az elhangzott szavak milyen hatást váltanak ki rövid és hosszú távon.
Mert elhallgatni nem kell. Önmagatokat és a véleményeteket érdemes őszintén vállalni, de lássuk be, ha ezt vad veszekedés, nyelvelés közben teszitek, csak azért, mert úgy érzitek perpillanat lenyom a másik, akkor jobb inkább elhallgatni egy kis időre. Nem kell, hogy mindig a tiétek legyen az utolsó szó, és nem kell elfeledni azt sem, hogy a CSEND hatalmas erővel bír.
Persze nem a sértett csend, nem a dacos csend, nem az a csend, ami egy játszma része.
A nyugalmat, időt, békét és a helyzet megfontolását ígérő csend képes hidat építeni a vitázó felek között. De ha heves a vita, akkor érdemes abból óvatosan és nyugodtan kilépni.Mondhatjátok azt például, hogy
Ha képesek vagytok szelíden és megoldást kínáló kommunikációval közelíteni a másikhoz ideges nyelvelés helyett, akkor kicsit később, pár óra, vagy egy-két nap múlva talán érettebb érvekkel ütközhettek meg újra. Nagyon hosszú időre azonban ne halogassátok a probléma megvitatását, mert akkor már a szőnyeg alá söpritek a bajt.
Annak meg nincs értelme.
