Különös zsongás született az álom nyomán benne, felismerhetetlen, néven nevezhetetlen, sürgető, boldogságot ígérő érzés. Valami jónak a megérzése, amely nem egy szép napot, annál sokkal többet ígérő érzés.

dessert-2173678_1920

Forrás:

pixabay

Szép ruhába bújt hát, de előtte hajat mosott. Sose szokott kedden hajat mosni – máskor mereven tartotta magát szokásaihoz. Hétfőn van hajmosás, meg szerdán, minden második napon.

De ezen a kedden érezte, hogy szüksége van a lágyan omló, frissen mosott fürtök érintésére a nyakán, a látványra. Sminkelt és szép ruhát húzott. Lángoló pipacspiros ruhát, amit csak ritkán vett fel. Évek óta jojózott a testsúlya, és a pipacsszoknya csak akkor mutatott jól rajta, ha fogyott.

Azon napon úgy simult derekára a ruha, mint régen. Csodásan nézett ki – egy ragyogó tekintetű, fiatal lány nézett vissza rá a tükörből, pedig elmúlt 40 és máskor a szarkalábak vigyorogtak rá. De most öröm bujkált benne, virgoncan le fel cikázott az érzés, legszívesebben futott volna egy nagyot, szilajon, mint a karámból kiszabadult kiscsikó.

Ahogy leszállt a villamosról, megbotlott, térdre esett, elejtette a táskáját, a napszemüvegére meg rálépett valaki. Reccsenve tört darabokra az üveg – lángoló dühvel nézett fel, de abban a pillanatban megváltozott az arca, a tekintete. A férfi, aki véletlenül rálépett a szemüvegre, mosolygott. Felsegítette, összeszedte a szétszóródott holmikat. Bocsánatkérésül meghívta kávézni. Amikor záráskor kirúgták őket a kávézóból, sétálni kezdtek, reggelig járták a várost.

Fél év után összeházasodtak és a lány nem bújt hófehér menyasszonyi ruhába. A pipacspiros ruhát húzta fel, ami úgy ölelte a derekát, olyan lágyan, ahogy a férje is.