Hat generációt tartunk jelenleg számon, legalábbis az 1920 után született nemzedékeket 6 generációra osztják a szakemberek. Így ismerünk Veteránokat, Baby Boom gyermekeket, X,Y korosztályba tartozókat, majd születtek a Z gyerekek és jöttek az Alfák.
Az Y és a Z generáció tagjait szokás pellengérre állítani és sok jót nem ír róluk a sajtó, mintha e két generáció tagjai egységesen csak ELVÁRÁSOKKAL érkeztek volna erre a világra, és sokszor állítják róluk, hogy az elvárásaik nincsenek összhangban az általuk kifejtett erőfeszítésekkel.
Magyarul nem nagyon dolgoznak céljaikért…….
Ahogy minden más általánosítás, természetesen ez a kijelentés is hamis, túlzó és joggal adhat okot sértődésre az említett két generáció tagjainak, hiszen a munkához (még tágabban a világhoz) való hozzáállás nem feltétlenül köthető születési évszámhoz. Azt egy sor, ebben az esetben nem vizsgált egyéb tényező is befolyásolja.
Egyedi adottságok, családi minták, tapasztalatok.
Azt viszont nagyon határozottan ki lehet jelenteni, hogy a két megítélt generáció tagjai között igenis nagyon nagy számban találhatóak olyan emberek, fiatalok, akik példamutatóak. Kedvesek, szorgalmasak, intelligensek, jóravalóak, igyekvőek és leginkább SZERETHETŐEK. Akik igénylik a szeretetet, valamint képesek mély érzelmeik gyengéd gesztusokkal való kifejezésére, átadására. Fiatalok, akik tudnak ölelni, vigasztalni, erőt adni, támogatni. Szeretni.
Csak az erről az oldalról való generációs megközelítés nem annyira izgalmas. Sajnos. Pedig az előző generációk tagjai, akik már jóval nagyobb élettapasztalattal rendelkeznek – alkották meg a generációs kategóriákat.
De erre, az igazi, generációs skatulyáktól mentes érzelmek, hídépítő szerepére nem fektettek fókuszt. Pedig kellene nagyon. Mert ez összeköt, árokásás helyett.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
