A műanyag csomagoló anyag elhagyása csak EGY dolog a sok közül, amit megtehetünk bolygónk és saját fajunk megmentése érdekében.
Tagadhatatlan, hogy a műanyag csomagoló anyagok és a mindennapokba beépült és folyamatosan beépülő műanyag tárgyak óriási terhelést rónak a környezetre, amelyek tárolása, megsemmisítése most már globális szintű megoldást igényelnek. Nem dughatjuk többé csak úgy homokba a fejünket (ott is csak műanyagot találunk lassan), mert a fejünkre omlik a műanyag, emberi léptékben fel nem fogható időben (majd) lebomló szeméthegy. (Hol leszünk már 500 év múlva emberek???)
Mi például a szerkesztőségben el kezdtük kerülni azokat a termékeket, amelyek ésszerűtlen, tényleg nem magyarázható módon, extra műanyag csomagolásban kerülnek az eladó térbe. Ilyen például az egyenként becsomagolt kígyóuborka. A négyesével csomagolt alma vagy körte is. De epret is szigorúan kimérve- saját dobozba helyezve vásárolunk. Lassan hozzászokunk a pénztárosok megdöbbent arcához is, amikor meglátják, hogy a darabos zöldségfélét csak úúúúgy….. meztelenül rakjuk a pénztár áruszalagjára, és megtanultunk NEM-et mondani a kérdésre, hogy kérünk e zacskót??? Nem, köszönjük nem kérünk, nem azért tettük oda úgy ahogy tettük a répát, káposztát, mert elfogyott a zacskó (sajnos tucatnyi zacskóguriga is van), hanem azért, mert nem akarunk több, egyszer használatos műanyag csomagolást hazavinni.
Ismertté vált a frappáns megközelítés – egy ember is sokat tehet a környezetért, ha vele egy időben megteszi ugyanazt még másik 7 milliárd ember. Nem fog ennyi ember a műanyag elkerülése mellett dönteni, tudjuk, de mi szeretnénk abba a kicsi százalékba tartozni, akik viszont igen. Mert fontos. És mert igazából megtehetjük, szemléletváltás kell csak hozzá meg kitartás.
De a saját létezés, a saját háztartás szintjén azért akad a műanyag mellett más terület is, amely szintén megoldást sürget és ahol a műanyag csomagolás elutasítása mellett szintén döntési helyzetben vagyunk.
Ilyen például a táplálkozás. A hús-zöldség-gabona fogyasztás mértéke és aránya. Ez kifejezetten a mi döntésünk, és ugyan senkit sem tolhatunk abba az irányba, hogy mondjon le véglegesen a húsfogyasztásról, az tény, hogy egyre többen döntenek úgy, hogy heti szinten csökkentik a hús beemelését az étrendbe, és ezzel (is)óvják a környezetet.
Tudjuk, hogy egyetlen kiló marhahús előállításához körülbelül 15.000 liter vízre van szükség. Ez a sokkoló adat természetesen nem csupán az élőállat felnevelése során elhasznált víz mennyisége, hanem a tenyésztés, húsfeldolgozás, az iparban, a csomagoláshoz felhasznált minden csepp víz beleszámításával lesz csak hiteles.
Ezzel szemben 1 kg gabona előállításához körülbelül 1000 liter víz szükséges, a zöldség-gyümölcs asztalra kerüléséig pedig annál is kevesebb.
Ezekből a számokból jól látható, hogy minél kevesebb húst teszünk a saját konyhánkban az asztalra, annál kisebb lesz a zöldvíz lábnyomunk, annál kevésbé terheli meg létezésünk a bolygót, ahol élhetünk.
És persze e pillanatban NINCS másik bolygó, nem számíthatunk arra, hogy majd továbbállunk, ha itt elhasználtuk az emberi élethez (is) nélkülözhetetlen erőforrásokat.
