A bíbor kasvirág nem új felfedezés, sokan echinaceaként ismerik, és leginkább csepp, tinktúra formában találkoztak vele, és tűzoltásra, vagyis már betegen, a kellemetlen tünetek megszüntetésére használták. Érdemes megelőzésre is bevetnünk, amikor még kutya bajunk nincs, és biztos így is marad, ha rendszeresen fogyasztjuk természetes formában: teának!
A bíbor kasvirág egy nálunk is könnyen megtermő, ugyancsak csinosnak mondható lilás virágú, eredetileg Amerikában őshonos növény, amit az indián bennszülöttek ősidők óta tiszteltek és használtak csodálatos gyógyhatásainak köszönhetően.
Nemcsak láz csillapítására, de sebek fertőtlenítésére, himlő, kanyaró enyhítésére, rovarcsípés és kígyómarás kezelésére is használták, ám a bevándorlók nem tulajdonítottak neki nagy jelentőséget, egészen addig, míg az 1870-es években egy német származású betelepülő orvos, bizonyos Dr. Meyer el nem kezdett érdeklődni a vadon növő bíbor kasvirág után, és fel nem fedezte igen eredményes és hatékony vértisztító, fertőtlenítő és immunerősítő hatását. Az 1920-as évektől több kutatást végeztek, és egyre több jótékony hatását bizonyították.
