Pár napja hallottam a fenti mondatot. Nem tudom kiverni a fejemből. Nem durvák a szavak, az azt kísérő hangsúly se volt az, mégis belém mart. Ültem ott csendben, szemben azzal, aki ezt mondta, akit egyébként más okokból kifolyólag nagyra becsülök, és mégis fázni kezdtem. Össze is húztam magamon a kardigánom, pedig 35 fok volt benn és a dekoltázsom is igazán diszkrét volt.
De nagy mellem van. A testalkatomhoz képest a valóságosnál is nagyobbnak tűnik, és ez nem valami direkt optikai tuning, nem is kérkedés. Nem tolom fel, nem párnázom. De van. Akkora, amekkora és ha nem szeretnék egész életemben férfiméretű pulcsikat, pólókat viselni (ápol és eltakar alapon), akkor továbbra is kénytelen leszek elviselni hasonló mondatokat (ami abban az aktuális helyzetben nem is nekem szólt… nálam sokkal védtelenebb lányokat érte a ítélet)
Az egy dolog, hogy párkapcsolatban viszonylag kényelmetlen lehet a magyarázkodás, mert a normál méretű – az a bizonyos konfekció- na az sehogy se passzol rám. Kilógok az átlagból (mondjuk életem minden területén, nem csak kebel ügyileg), és egy-egy azonos ruhadarab máson diszkrét és ízléses, rajtam kihívó lehet.
Vagyis – az ítélet alapján úgy öltözök fel, vagy úgy öltözünk fel mi nők, sokan…. hogy a fiúk (férfiak) nem is tehetnek mást.
De mit is???
Mit is jelent a könnyedén kijelentett mondat?
Mit nem tehetnek másként az ellenkező nem tagjai?
Nem tudják, hol van a határ az udvarlás és a nyomulás között?
Ezért letepernek.
Nem tudják, hogy a szemnek sok mindent, de a kéz nyugton marad?
Ezért letepernek.
Nem tudják, hogy a nem az nem, akkor is, ha a lányoknak kilóg a feneke a szoknyából?
Ezért letepernek.
Nem tudják, hogy a feketére kihúzott szem, az csak egy esztétikai üzenet és nem szexuális felhívás?
Ezért letepernek.
Ahogy az ilyen, áldozathibáztató, nőket hibáztató mondatok is letepernek. Akkor is, ha nincs kinn a fenekünk a szoknyából, ha diszkrét a dekoltázs.
