Talán az egyik legmegosztóbb zöldség a kelbimbó, vannak, akik már az említésétől is kiszaladnak a világból, mások pedig rajonganak érte. Nagyon egészséges, és ha jól készítjük, akkor isteni finomak is ezek a mini káposztafejek. Sajtmártásban sütve például mennyei!
A kelbimbó vagy bimbós kel az egyik méltatlanul mellőzött téli zöldségünk. Pedig ha belegondolunk, hogy ezek a diónyi káposzták valójában rügyek, bimbók, akkor már sejthetjük, hogy tele vannak élettel, vitaminnal. Tényleg nagyon egészséges, magas a C-vitamin tartalma, ami főzés és fagyasztás után is jórészt megmarad. Kiemelkedően magas fehérjetartalommal bír, de rostban, vasban, folsavban is gazdag, így nőknek kimondottan javasolt a rendszeres fogyasztása.
Könnyebben emészthető, mint a káposzta, és akkor a legfinomabb, ha éppen roppanósra főzzük vagy sütjük.
Érdekesség, hogy a kelbimbót Belgiumban nemesítették vadkáposztából még az 1680-as évek környékén. A cél az volt, hogy hidegtűrő és kis területen is termeszthető, minél nagyobb terméshozamú zöldséget kapjanak. Így nemesítették a felfelé növő, akár 130-150 cm magasságot is elérő káposztafélét, ami brüsszeli káposzta néven terjedt el a legtöbb nyelven – Brussel sprouts angolul, choux de Bruxelles franciául, cavolo di Bruxelles olaszul, coles de Bruselas spanyolul.
Ha frissen vásároljuk, akkor mindenképpen élénk, ép levelű fejeket válasszunk, tisztításkor a külső leveleket érdemes lefejteni. Fontos, hogy a tönkrészt levágjuk, mert ez elég keserű, és elronthatja az egész ételt. Ha fagyasztottat választunk, akkor felengedés nélkül főzzük-süssük, így lesz tökéletes az állaga – de ne főzzük rommá, kicsit roppanósan az igazán finom!
