„A legtöbb nő, köztük vagyok természetesen én is, sosem elégedett a külsejével. Mindenkinek az kell, amije nincs, így hát elkezdünk drasztikus változtatásokat véghez vinni megjelenésünkön…” – írja olvasónk, Helka, aki drasztikus hajszínváltoztatásairól mesélt nekünk egy olvasói levélben, amelyet most az engedélyével közzé is teszünk. A következőkben Helka sorait olvashatjátok. Biztosak vagyunk benne, hogy sokan tudtok majd azonosulni vele.
Ugye ismerős az „Úristen szögegyenes a hajam, bezzeg a lánynak, akit ma a metrón láttam, gyönyörű göndör haja van…” Elárulom, hogy a gyönyörű göndörke a szemben lévő ülésben azt gondolta rólad, hogy neki a te könnyen kezelhető, egyenes hajad kellene…
Valahogy így csúszunk el a hajfestéssel is, mindig adódik olyan helyzet az életünkben, amikor azt gondoljuk, hogy sürgősen változnia kell valaminek és ezt az esetek 80%-ában a hajunk bánja. Ez nálam is valahogy így kezdődött: egy hirtelen sugallat hatására angyal szőke hajamat barnára, aztán korom feketére festettem egy rövidke év leforgása alatt. Én naiv akkor még azt gondoltam, hogy ennek semmi következménye nem lesz (Anya, hagyj már!) és egy darabig nagyon tetszett a külsőm is, leginkább azért, mert a környezetemben élők erősen fújtak rá és könnyeket hullajtottak az arany hajzuhatagomért. De nekem persze ne mondja meg senki…
Ez a magabiztosság és ez a mentalitás aztán elvezetett odáig, hogy kihullott a hajam fele és havonta kínozhattam a fejbőrömet a fodrásznál súlyos tízezrekért, de azért ne ugorjunk ennyire előre….
Nagyjából két évig nagyon menőnek éreztem a sötét hajamat, aztán, mint minden mást, ezt is meguntam, így hát elkezdtem visszaszőkíttetni a hajam, de nem ám akármilyenre: addig hidrogéneztettem, amíg TELJESEN fehér nem lett. Mindezt elég rövid idő leforgása alatt sikerült elérnem, és ezért megint súlyos árat fizettem. A hajamat ugyanis azóta sem lehet maximálisan rendbe hozni, havonta öt centi vágás és kíméletes festés mellett se, mert ugye a szőke hajat lenöveszteni szinte lehetetlen, a hajam fele nincs meg és közel sem olyan szép (a színe sem), mint a hajszínek közötti barangolás előtt.
Időközben volt kék a hajam, fekete, csokibarna, homokszínű, szürke, ősz, fehér-kék ombre, de most már semmi másra nem vágyom, csak az eredetire, ami sokak szerint olyan volt, mint az arany. Lassan elhiszem és szeretném is visszakapni az olvadt aranyszín hajtincseimet, de lassú a folyamat és keserves az út, még mindig sok melléfogással.
A legfontosabb tanulság azonban, amire az évek alatt rájöttem az az, hogy meg kell becsülnöm azt, amim van. Amit ajándékba kaptam a természettől, és semmi, de tényleg semmi nem lesz soha olyan szép és komfortos önmagam számára, mint az eredeti. Az, ami és aki én vagyok.
Ha viszont mégis belevágnátok a hajfestésbe vagy drasztikus váltásra készültök, azt semmiképp ne otthon tegyétek egy drogériában vásárolt dobozos hajfestékkel, hanem látogassatok el egy megbízható fodrászhoz, aki minőségi alapanyagokkal dolgozik. A legfontosabb azonban az, hogy mindenképpen gondoljátok át kétszer (ötször, tízszer) a dolgot, mert ha egyszer elkezditek, nehezen tudtok majd leállni vele és
a „kármentés” sokkal hosszabb ideig tart majd, mint az a röpke öröm, amit valami újdonság okoz, vagy amikor úgy érzitek valaki más bőrébe bújtatok…
A szőke 50 árnyalata – Ismerkedjetek meg a legszebb nevű árnyalatokkal!
Az elmúlt években, talán nem túlzok, ha azt mondom, hetente látnak napvilágot az újabbnál újabb hajtrendek. Hódít a szivárványhaj, a márványhaj, a padlizsánbarna vagy az eperszőke. Apropó, szőke, ti tudjátok, mennyi árnyalata létezik? A legizgalmasabb fantázianevet viselő szöszi árnyalatokat hoztuk el nektek >>>
