Vannak, akik oda utaznak, ahová a többség önszántából soha nem indulna el...
Talán nem idegen számotokra az urbex kifejezés: az urban exploration a turizmus egy egészen sajátos fajtája, amely nem homokos tengerpartról, zsúfolt wellness-szállodákról és termálfürdőkről szól, hanem a városi lét sötét oldalát villantja meg: elhagyatott, sivár, omlásnak indult épületek, poros csónakromok, roskadozó hidak…
egyszóval mindaz, amit emberi kéz már rég nem érintett, és ami lassanként átadta magát az enyészetnek.
Az urbex lényege, hogy a turista tekintélyes összeget fizet azért, hogy eljusson oda, ahol a madár se jár, és ahol – legalábbis egy ideje – talán már veszélyes is az élet. Kedvelt célpontok közé tartoznak az ipari parkok, az alagutak, csatornák, katakombák, régi óvóhelyek, kiszuperált gépparkok, hajdani katonai létesítmények, kórházak, vidámparkok, iskolák. A legnépszerűbb urbex persze máig Csernobil, a halott város, de időről időre felsorakoznak más „kedves” úticélok is.
A Kosmaj Project, amelynek képeit lentebb láthatjátok, főként Oroszország elhagyatott, zord részeit mutatja be. És hát lássuk be, tagadhatatlanul van valami mesésen szép és költői a pusztulásnak ebben az arcában…
