Az alábbiakban mégis felsorolunk néhány érvet, amelyek a futás mellett szólnak:

1. Az első és legfontosabb, amit egyetlen más sportág sem tud überelni: A láb mindig kéznél van… – ahogy annak idején a remek humorista, Peterdi Pál, a Monspart Sarolta tájfutó világbajnokunk által itthon is beindított kocogómozgalom hajnalán mondta. Kétségtelen, hogy futni szinte bármikor, bárhol lehet. Ennek a kiváló és egészséges sportnak nincs sem eszköz, sem sportlétesítmény igénye.

2. Épp a bevezetőben említettek elkerülése érdekében, ha csak lehet, ne egyedül fussunk. Társaságban mindig gyorsabban, szinte észrevétlenül telik az idő, megbeszélhetjük ügyes-bajos dolgainkat, motiváljuk egymást és a nagy ritkán előforduló kisebb balesetek, rándulások esetén is jó, ha van a közelünkben segítő kéz.

3. Ugyanakkor az is nagyszerű a futásban, hogy, ha épp arra van szükségünk, hogy magunkba mélyedhessünk és letisztuljanak gondolataink, akkor magányosan is bolyonghatunk úttalan erdei utakon – friss levegővel és inspirációkkal feltöltődve.

4. Idegen városok, tájak megismerésének is gyorsabb eszköze, mint a gyaloglás, de mégis közvetlenebb élményeket szerezhetünk általa, mint ha taxiba ülnénk.

5. Nem csak időben, de térben is könnyen tűzhetünk ki magunk elé egyre növekvő célokat: az első Városmajor kör után lassan elmerészkedhetünk a Vérmezőig, majd később a Tabánig is. Néhány hónap után a Gellért-hegy panorámakörét is bekapcsolva, akár a már alig várt csúcsra, a Citadellához is felfuthatunk.

6. Sohase a sebesség növelése, inkább az időtartam, illetve a táv hosszítása legyen a célunk. Ne feledjük: nem élsportolónak készülünk. Egy szabadidő sportolónak nem kell, sőt nem is szabad levegő után kapkodva, oxigénhiányos állapotig futni. Az előbb-utóbb csak sérüléshez, később a motivációnk elvesztéséhez vezet.

Olvassátok tovább a cikket a Sport4you oldalán!

futás

Forrás:

Unsplash