Milyennek képzelünk el egy Én Kicsi Pónim-rajongót? Fiatalnak, rózsaszín-mániásnak és nem utolsósorban: lánynak. Mégis van egy elég nagy szubkultúra, ami kábé istenségként tiszteli a pónikat, ők pedig nem mások, mint a felnőtt férfiakból álló brony-k.
A brony-jelenségre egy 2012-es dokumentumfilm hívta fel elsőként a figyelmet: vajon miért rajonganak felnőtt férfiak egy – elsősorban lányoknak szánt – meséért és miért ennyire creepy ez az egész? A kérdésre a választ maguk a brony-k adták meg, akik a közvélekedéssel ellentétben se nem melegek, se nem pedofilok.
Sőt, akárki találkozott vagy beszélgetett velük, mind közvetlennek és barátságosnak írta le őket.
A bronyság, bár elsőre mindenki azt hinné, hogy a bro és a pony szavakból tevődött össze, valójában a 4chanen (hol máshol?) alakult ki, innen a név is: a 4chan-es threadeket ugyanis b betűvel jelölik. A legelső brony (bár ő akkor még nem nevezte magát így) egy családapa volt, aki kislányával nézte a mesét, amikor rájött, hogy ez az egész sokkal több egy egyszerű gyereksztorinál. Threadet indított és kiderült, hogy nem ő van így egyedül ezzel az egésszel, egyre több férfi szállt be és mesélte el az élményeit.
A bronyk nem egyszerű rajongók, hanem valóságos Én Kicsi Pónim-megszállottak. Bizonyára ti is ismertek olyat, akik egy-egy sorozazért annyira odavannak, hogy még a legdurvább fanteóriákat is ismerik és képesek az összes karakter részletes kielemzésére – na, ők ugyanezt csinálják az amúgy eléggé lebutított mesével is.
Furcsának tűnik, ugye?
Ezzel a szterotípiával a bronyknak állandóan szembesülni kell, ami elsősorban a kultúránkból ered: már arra a kisfiúra is furcsán nézünk, aki lányos meséket néz, de ha felnőtt férfi teszi ugyanezt, azt sokszor már nem is csak extremizmusnak, hanem pedofíliának is tekintik. Erről mesélt a dokumentumfilmben megszólaló rajongó is:
Bármikor, amikor vásárolnék magamnak valamit a gyűjteményembe és elmegyek a játékboltba, már a legrosszabbra gondolok. Mi van, ha ott lesz egy kislány az anyukájával és azt hiszik rólam, hogy pedofil vagyok vagy valami komoly gond van velem? Az emberek egyből a legrosszabbra gondolnak velünk kapcsolatban.
Ennek ellenére a dokumentumfilmesek és az újságírók is állítják: ezek az emberek nem betegek, hanem csak nyitottak és barátságra vágynak – előítéletességek nélkül.
Sokak szerint ezeknek a férfiaknak a furcsasága leginkább abban rejlik, hogy egyáltalán nem tartják cikinek vagy szégyellnivalónak a rajongásukat. Ha hallunk egy felnőtt férfiról, aki rajongásig szeret valamilyen "csajos" dolgot, elvárjuk, hogy ne dicsekedjen vele, vagy "bűnös élvezetnek" titulálja azt.
Ezzel szemben a brony-k még büszkék is arra, hogy akár képesek beöltözni is a kedvenc karaktereiknek a sorozatból.
Ha kíváncsi vagy bővebben a brony-k furcsa világára, ajánljuk az alábbi két részes dokumentumfilmet:
