A világ kultúráinak fele a csókolózást használja a romantikus érzelmek kifejezésére. Felmerül a kérdés, hogy miért pont az számít romantikusnak, ha a szánkat, ne adj isten a nyelvünket is egymáshoz érintjük – a kutatók szerint az idegrendszerünkhöz és az érzékelésünkhöz van köze, ugyanúgy, ahogy a kézfogásnak is.
Nem mindenki csókolózással mutatja ki a romantikus és szexuális érzelmeit: a világ kultúráinak nagyjából fele használja ezt a módszert, a másik fele feleslegesnek, sőt, egészen gusztustalannak tartja a dolgot. És ha belegondolunk, valóban nem túl indokolt a szánkat egy másikéhoz nyomni, és még a nyelvünket is átdugni – hiszen rengeteg betegséget kaphatunk el tőle, a legártalmatlanabbaktól kezdve a legkomolyabbakig. Akkor vajon honnan jöhet ez a nagyon furcsa szokás?
Miért pont csók?
Kutatók szerint nem feltétlenül csak pszichológiai, hanem inkább biológiai okai vannak annak, hogy pont a csókolózással mutatjuk ki a romantikus érzelmeinket. Akár összeérinthetnénk a homlokunkat, vagy egymáshoz kocogtathatnánk a könyökünket is,
de mégis a szánkat nyomjuk egymáshoz, méghozzá azért, mert ez az egyik olyan testrészünk, ami a legrészletesebben tud érzékelni. És a kulcs itt a részletességen van: nem mindegy ugyanis, hogy mennyire dolgoztatja meg az agyunkat egy-egy érintés.
Hogy ez mit jelent? Az agyunk úgynevezett szomatoszenzoros kérgében érintésre aktiválódnak a neuronok, méghozzá nem egyforma mértékben. A testünk különböző területei másképpen aktiválják ezeket a neuronokat, és akadnak olyan részeink is, amelyek érzékenyebbek, mint mások. Az ujjbegyek például az agyszövet sokkal nagyobb részét ingerlik, mint az egész törzsünk – tehát az ujjbegyeink sokkal érzékenyebbek. Ugyanez a helyzet az ajkainkkal és a nyelvünkkel is.
Próbáljátok ki!
Futtassátok végig a felső ajkatokat az alsó fogsorotok tetején, majd tegyetek ugyanígy az alkarotok bőrével is! Az ajkaitokkal a fogak sokkal több részletét érzékelitek, mint az alkarotokkal, és ennek van köze ahhoz is, hogy nem az alkarunk összedörzsölésével fejezzük ki, mit érzünk a szerelmünk iránt. Ha a szomatoszenzoros agyszövetünk nagyobb részét ingereljük egy testrészünkkel, akkor részletesebben vagyunk képesek érzékelni a különböző felületeket.
Létezik egyébként egy testtérkép, amely az agyszövetek aktivitásának aránya alapján rajzolja meg az emberi testet: ezt a szakértők homonkulusznak nevezik, ami gyakorlatilag annyit takar, hogy a szomatoszenzoros kéreg szerint pontosan hogy is nézne ki a testünk. A látvány elég torz, de nagyon jól megmutatja, hogy mely testrészeink stimulálják a leginkább az agyszövetet. Az ajkaink, a nyelvünk és az ujjaink különösen nagyok az ábrázoláson, mert ezek azok a testrészeink, amelyek a legérzékenyebbek.
Valójában tehát nem is a szokások, hanem ez a biológiai sajátosság tehet arról, hogy csókolózunk – és ez az, amiért a másik kezét is fogjuk, hiszen az ujjainkkal szintén részletesebben érzékelünk, mint a legtöbb testrészünkkel.
Sőt, a kézcsók is a kettő keveréke, ami szintén elég sok mindent elmond erről az udvariasnak, de sokszor kifejezetten romantikusnak tartott szokásról. Minden olyan gesztus, amivel a szerelmünket és a szexuális vágyunkat fejezzük ki, ehhez az érzékenységhez kapcsolódik – ami azért, ha belegondolunk, nem is akkora csoda.
Egy csók és más semmi: kitaláljátok az ikonikus csókjelenetek alapján, hogy mely filmekre gondoltunk?
Egy korábbi cikkünkben a filmtörténet ikonikus csókolózós jeleneteit szedtük nektek csokorba, hogy feltehessük az egyik kedvenc kérdésünket: melyik filmből való a jelenet? Teszteljétek velünk a tudásotokat: lássuk, 20 kérdésre hány helyes választ adtok!
A tesztért kattintsatok IDE!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
