A lelkemre kötötték, hogy mindenképpen kérdezzek rá, mivel jött a Pesti Magyar Színházba, mert jó sportoló hírében áll. Hogy jó tanuló is volt, azt csak a beszélgetésünk alatt kérdezem meg. Pavletits Bélának a SunCity – a Holnap Tali!-musicalben csak kisebb szerep jut, de a Holnap Tali! sorozat oszlopos tagja a kezdetek kezdete óta. Ő Döme osztályfőnök úr – később igazgató –, akiért nem a sorozat legfiatalabb nézői, hanem inkább az anyukáik rajonganak. A musical egyik próbája után beszélgettem vele.
Visszatérve a bevezetőre: rollerral érkezett a SunCity – a Holnap Tali!-musical próbáira, de csak az utóbbi hetekben váltott át. „Általában bringával közlekedem, amikor az időjárás is engedi, vagy nem kell kiöltözni. Gyorsaság szempontjából is ezt választom, és nagyon szeretek kerékpározni, így összekötöm a kellemeset a hasznossal. Most, hogy hűvösebb van, leszálltam a bicikliről, és átváltottam a rollerra, amivel fel tudok szállni a villamosra és a metróra is.”
A Holnap Tali! sorozat Döméje azonban nemcsak a városi biciklizést kedveli: a funkcionális edzésektől kezdve az úszáson keresztül a küzdősportokig szívesen kipróbálta magát. Azt is olvastam róla, hogy még az ejtőernyőzést is kipróbálná. „Ejtőernyőzni még nem ejtőernyőztem, mert annyira még nem erős bennem a vágy, hogy tegyek is érte. De voltam szélcsatornában, és kipróbáltam a parasailinget is.
Érzésem szerint sok motivációs pont lehet, ami miatt valaki szeretne ejtőernyőzni: leginkább annak a félelemnek a legyőzése, amit akkor érzel, amikor tudod, hogy kiugrasz oda, ahova normális ember nem ugrik ki.
Az egész szabadesésélmény egyfajta sokkoló boldogság lehet.”
A sporttal szívesen foglalkozna többet is, de ahogy ő mondja, szerencsére annyi munkája van, hogy „csak” ennyi fér bele. Ennyinek viszont muszáj beleférnie, mert a színészek olyan mentális és pszichés terhelésnek vannak kitéve, amit akkor lehet igazán bírni, ha fizikailag is egyben van valaki.
„A jó fizikum nagyon fontos ebben a szakmában. Reggel 6-tól forgatsz, délelőtt 10-től próbálsz, délután 3-tól megint forgatsz, előadásod van este 7-től. Ha belegondolsz, ez 12-14 óra folyamatos készenlét. Mi itt, a Pesti Magyar Színházban elég sok olyan darabot játszunk, ami kifejezetten akciódús. Természetesen ez azon is múlik, mi mennyi akciót szeretnénk tenni egy adott szerepbe, hiszen
egy dalt el lehet énekelni simán is, és el lehet énekelni úgy is, hogy az ember közben felmászik a falra.
A sport számomra egyfajta szórakozás, de közben vannak olyan karakterek, akikről a nézőnek el kell hinnie, hogy jó fizikummal rendelkeznek.”
A SunCity – a Holnap Tali!-musical pont ilyen pörgős, fiatalos darab lesz, nem nagyon lehet megúszni tánc és mozgás nélkül. De senki nem is akarja. „Nekem mindössze három megjelenésem van, de amit eddig láttam belőle az alapján azt tudom mondani, hogy nagyon jónak ígérkezik, a koreográfiák nagyon ütősek lesznek” – mondja a Holnap Tali! sorozat Döméje, akinek a sorozat kezdete óta nagyot lépett előre a karrierje: osztályfőnökből az iskola igazgatója is lett. Éppen ezért kérdezek rá Pavletits Bélánál is arra, vajon a Holnap Tali! mennyit lendíthet a színészi karrierjén, mi a következő lépés számára.
Örülök annak, ahol most tartok: a színházban nagyon jó szerepeket játszom, ez a sorozat nagyon sokat segít, de természetesen mindig jelen van egyfajta folyamatos vágy.
Tapasztalataim szerint a színészeknél a filmezés a király kategória, hiszen a színházba eljön egy este 600 ember, de ha a tévében szerepel valaki, akkor sokkal több emberhez eljut. A régi nagy színészeink ezért is voltak annyira ismertek, mert rendszeresen szerepeltek tévében, filmekben. Mostanában nagyon jó itthoni sorozatok készülnek, egy-kettőben színészként is szerepelhettem egy-egy szösszenetnyi szerepre” – fogalmaz óvatosan.
Ha már gimi és gimis sorozat, rákérdezek, milyen tanuló volt a debreceni Ady Endre Gimnáziumban, ahol dráma szakra járt, és a színjátszásra készítették fel őket. „Majdnem kitűnővel érettségiztem. Dráma tagozatosként nagyon kiváltságosak voltunk, amit mi ki is használtunk, szerintem nem is kedvelt bennünket a többi osztály. Mindig volt valami velünk. Amúgy sok barátság meg is maradt, sok színész, filmrendező, ügyelő került ki az osztályból” – meséli.
„Ez nem egy hagyományos musical, teljesen más világot teremt” – A SunCity két szereplőjével beszélgettem
Hetek óta folynak a SunCity musical próbái a Pesti Magyar Színházban, vészesen közeleg a premier dátuma: november 17. A musical szót talán le se kellett volna írnom, nehogy emiatt ne olvassa tovább a cikket az, aki a klasszikus musicaleket nem, a popzenét viszont szereti. A SunCity ugyanis műfajteremtő előadás, amely a kiskamaszokat és szüleiket, kamaszokat, de akár az érettségire készülőket is bevonzhatja. Egy hosszú próbanap végén beszélgettem két szereplővel: Kiss Anna Laurával és Kovács Gyopárral.
Mivel vidékről indult, adja magát a kérdés, el tudná képzelni, hogy vidéki színházban játszik, esetleg vidéki színházhoz szerződik. „Szívesen játszom vidéken, ha hívnak, de ma már nem szívesen szerződnék vidéki színházba. Amikor valaki kialakított egy életet egy adott városban, itt van a lakása, a párja, a barátai, a színházi munkái, a szinkron- és egyéb szerepei, azok nagyon kötötté teszik. De tudom, hogy sok olyan színész van, akik egy-két előadást vállalnak vidéki színházban, és ingáznak is.
Amit láttam az utóbbi időben, az alapján azt kell mondjam, hogy jó darabok vannak, és a vidéken játszó színészek fantasztikusak. Sok rendező dolgozik különböző vidéki városokban, sok pesti színész vállal egyre távolabb Budapesttől szerepeket. Egyre nagyobb az átjárás szerintem, ami nagyon jó, mert új impulzusok érkeznek velük együtt.”
Az újdonság, az új impulzusok azonban nemcsak a színészek számára fontosak, hanem a nézők számára is. A felgyorsult 21. században, amikor a technikai eszközök születésünktől fogva az életünk részei, a színháznak is folyamatosan meg kell újulnia. Vajon hogyan lehet színházkedvelővé tenni a most felnövekvő generációt, amelyik okostelefonnal a kezében nő fel, és élete a multitasking?
„Szerintem nagyon fontos, hogy jó gyerekelőadások szülessenek, mert ezek már 4-5 éves kortól megkedveltetik a színházat a gyerekekkel. Nálunk jelenleg három is fut óriási sikerrel. Ezek az előadások folyamatosan tömve vannak, a színpadon érezzük, hogy hatalmas élmény számukra is. Vannak olyan programok, színházbejárások, drámaprogramok, amelyek már a kicsit idősebbeknek szólnak. A tiniknek sokkal több impulzus, sokkal erősebb ráhatás kell.
A SunCity pont arra lett kitalálva, hogy őket megcélozza a nagyon jó koreográfiával, a jó zenékkel, a vicces helyzetekkel, amelyekbe a fiatalok kerülhetnek. Szerintem ez be fogja őket húzni.”
Vetkőzzünk, csak puncit ne! – Naptárlányok a Pesti Magyar Színházban
Mosolygok, nevetgélek, kicsit könnyezek, kacarászok, pityergek, hahotázok, bőgök, teli szájjal nevetek, pirosra tapsolom a tenyeremet, majd hazafele azt sem tudom, hova rejtsem a könnyeimet. Inkább csak szipogásba fojtom őket. A Naptárlányok igazi érzelmi hullámvasút, harminc fölött kötelező, huszonéveseknek erősen ajánlott. És mindenkit meg fog érinteni, akinek a családjában megjelent a rettegett kór, a rák. Vagyunk néhányan Magyarországon. A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
