Őszinte leszek, a sminktáskám (mondjuk ilyenem pont nincs, de értitek) kábé öt cuccból áll:

• egy alapozóból;
• egy púderből;
• egy fekete szemhéjtusból, amit amúgy kivételesen tök jól tudok használni, de mostanában egyre ritkábban veszem elő;
• és néhány rúzsból, aminek most nem tudnám pontosan megmondani az árnyalatát, de nagyjából pirosak.

Szempillaspirált nem használok egyáltalán, mivel műszempillám van, a szemöldökömre pedig rá lett segítve sminktetoválással, szóval a reggeli sminkrutinom kábé öt perc.

Én egyébként évekig teljesen meg voltam győződve arról, hogy ennyi idő és felszereltség bőven elég a túléléshez. Az ember hozott anyagból dolgozik – van, amin már úgysem lehet javítani, akkor meg minek a rengeteg kiadott pénz és elfecsérelt idő? Aztán egy-két éve sokkszerűen ért a megdöbbenés: valójában az Insta-modellek sem a tökéletes genetikának köszönhetik, hogy úgy néznek ki, ahogy, hanem a tökéletes kontúrozásnak és mondjuk talán a plasztikai sebésznek. Szóval vagy ezért, vagy mert elkezdtem egy női magazinnál dolgozni, esetleg mert az elmúlt tíz évben drasztikus növekedésnek indult a sminkszakma, én is elkezdtem érdeklődni a téma iránt.

Az egész néhány YouTube-videóval meg pár Pinterest-képpel kezdődött, ahol szépen sorban elmagyarázzák, mit és hogyan kell, ez pedig a kamera előtt teljesen érthetőnek és egyszerűnek tűnik. Aztán miután egyszer-kétszer megpróbáltam ezt átültetni a gyakorlatba, rájöttem, hogy ez nekem nem megy,

Persze imádom, amikor a hozzáértő barátnőim menő sminkeket csinálnak nekem, és tök jó lenne mindennap szalonkész fejjel megjelenni, de nekem ehhez 

• nincsen se időm, se energiám;
• ennél okosabban is el tudom költeni a pénzem;
• és nem utolsósorban nem is vagyok hozzá elég kreatív.

Csomószor látok olyan több ezer lájkos mémeket, ahol lányok azon keseregnek, mennyit költenek sminktermékekre, de nem tudok azonosulni velük. Ha meglátok egy pár perces videót a hírfolyamomban, ahol csodás sminkeket készítenek, átgörgetek. Ha valami forradalmi újítást dobnak piacra, mint például a beauty blendert (amiről amúgy nem is nagyon értem, hogy micsoda), teljesen hidegen hagy. Ja, és fogalmam sincs, mivel kell kitisztítani az ecseteket, mivel nem is használok ecseteket. 

És hogy van-e ezzel baj? Szerintem nincs. Bár nagyon irigylem azokat, akiknek van hozzá türelmük és ügyességük, mégis kicsit úgy vagyok vele, mint az öregemberek kábé mindennel: szép, érdekes, de engem hagyjanak ki belőle. Meg egyébként is, minek görcsöljek valamin, ami nem megy?

Annyi fontos dolog van még az életben, amibe időt és energiát ölhetnék – és nekem nem a sminkelés az.