Most komolyan, van vonzóbb egy versekért rajongó, gitározó meg úgy általában, művészkedő fiúnál egy tizenhat éves lány számára? Szerintünk nincs, ezért nem véletlenül kavartunk velük állandóan a középiskolában. Elhittük, hogy mi különölegesek vagyunk, nem úgy, mint a „többi lány”. Aztán végül kiderült, mégsem csak mi voltunk az egyetlen múzsa számukra, és sírhattuk tele a párnánkat az épp aktuális magyar alterzenét hallgatva.

Rettegő szülők, illegális gyorsulások a város peremkerületeinél, száguldás – ilyen volt az élet a fiúval, akinek már tizennyolc éves kora előtt kifizették a szülei a jogsit és az autót. Ő volt az, akivel minden nap átélhettük a Halálos iramban külvárosi, sufnituningolt verzióját. Aztán rájöttünk, hogy ami akkor vadnak tűnt, mára inkább szánalmas, a közúti száguldozással, a gyorshajtási bírságokkal és a gagyi autókkal együtt.

A fiú, akivel hétvégenként kocsmákban beszéltük meg az akciós Arany Ászok felett, hogyan kéne megdönteni a regnáló hatalmat és elhozni a világbékét, majd akiről évekkel később kiderült, hogy unalmas irodista vagy rosszabb esetben kamionsofőr lett.

Na jó, ez kicsit kakukktojás, hiszen vele azért (jó esetben) nem jártunk, de azért mégis mindig volt egy szexi, fiatal tanár, aki elrabolta a szívünket azzal, hogy vegyítette magában a művész és a forradalmár tulajdonságait. Ez a „szerelem” pedig jobb esetben az első rossz jegyig vagy az első gyászos osztálytalálkozóig tartott.

Ezért megy el a kedvünk egy pasitól már az első randi előtt

Nincs jobb annál, mint mikor egy sikeres randi után hazafelé meséljük a legjobb barátnőnknek, milyen aranyos volt a srác, vagy ami még jobb, hazakísért, és a kapualjban elcsattant az első csók. De az élet nem tündérmese, van, amikor már a randi előtt elmegy a kedvünk a pasitól.

A cikk folytatásáért KATT!