Mit jelent ma egyedinek lenni? Miért nehéz feladat ez? És legfőképpen miért áll be mindenki a sorba? Dominikát, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be cikkét, egy ideje foglalkoztatják ezek a kérdések. A következő sorokban Németh Dominika írását olvashatjátok.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
Mostanában sokat foglalkoztat egy gondolat. Az utóbbi időben ilyen és ehhez hasonló szalagcímek jöttek velem szembe a különböző fórumokon:
Légy egyedi, légy eredeti!, Hogyan tűnj ki a tömegből?
Mindenhol ruhadarabokat, kiegészítőket akarnak az emberre erőltetni, hogy egyedi legyen. A különböző márkák előszeretettel hirdetik magukat hasonló szlogenekkel és sulykolják, hogy az a jó, ha a terméküket megvásárolva te is újító, különc leszel, ezzel az átlagos stílusnak, mint kifejezésnek egy degradáló kicsengést adva. Nem titkolom, engem ez meglehetősen zavar, mert én bizony szeretek átlagos lenni. Utoljára tizenhat évesen szerettem volna kilógni a sorból, amikor úgy döntöttem, hogy rocker leszek, de az a korszak két év alatt le is csengett. Azóta átfordult a dolog, ma már kimondottan zavarna, ha felfigyelnének rám.
De térjünk is vissza az egyediségre. Azt gondolom, nem szabad elfelejteni a közhelyet, miszerint mindenki fizikai, lelki és szellemi szinten egyedi és nem egy ruhadarabtól vagy kiegészítőtől válik egyéniséggé. Persze az is lehet egy kifejezőeszköz, de nem biztos, hogy a viselője azonosul is vele.
Maradva a divat vonalon, egy személyes történetet osztanék meg. Négy éve nyáron a barátnőmmel elmentünk egy fesztiválra, ahova felvettem az akkor újra divatba jövő crop topot, hogy „egyedi” fesztiválszettem legyen, ahogyan egy újságcikk ígérte. Remélem, senki nem lepődik meg, de pont annyira volt különleges, hogy minden harmadik lány ugyanolyan összeállítást viselt, mint én: farmersortot és fehér crop topot. Ez felvet egy olyan kérdést, hogy
a „merj kilépni a sorból” címszóval eladott ruha – ha jól sikerül a termék promóciója – pont az egyedi jellegét veszíti el és és ezáltal tömegcikké válik.
Már a helyszín bejárata előtt kaptam egy megjegyzést, aminek a lényege az volt, hogy az alakom nem indokolja egy ilyen felső viselését. Következő évben lefogytam és csak azért is felvettem újra. Idén megint nagy divat lett, be is szereztem egyet, de a bejárati ajtóig jutottam benne, mert amikor felvettem, nem éreztem komfortosan magam. Elgondolkodtam azon, hogy miért erőltetem én ezt.
Rájöttem, hogy a korom előrehaladtával egyre konzervatívabbá vált az öltözködésem, és inkább a jól variálható basic darabokat részesítem előnyben. Nem szeretek már ilyen téren kilépni a komfortzónámból, mert feszengek, ami aztán kihatással van a napomra. Azt gondolom, hogy amennyiben az ember nem művészlelkületű és az extrém ruhadarab nem egy önkifejező eszköz, amivel száz százalékban azonosulni tud, felesleges hagyni, hogy a médiumok ráerőltessenek egy szerepet. Találja meg mindenki a saját stílusát, és legyen önazonos, ami aztán a közérzetére is kihatással lesz – ennek pedig egyenes következménye a pozitív kisugárzás, ami egyéniséget ad.
Véleményem szerint olyan értelemben
fontos, hogy valaki egyedi legyen, hogy találja meg a saját stílusát, ami az egyéniségéhez passzol, korának, élethelyzetének megfelelő, ne pedig egyfajta külső, megfelelési kényszer hatására.
