Ma jó néhányan arról ábrándozunk, hogy saját lakásunk lesz egyszer, valamikor, és hogy az milyen stílusú lesz, fizetjük a lakástakarékot. Bőszen, sóhajtozva mentegetjük a Pinteresten a pineket konyhákról, nappalikról, relaxsarkakról. Fizetjük a lakáskasszát, számolgatunk, eközben mások fogják a cókmókjukat, és építenek egy jurtát. De miért? És milyen benne élni? Erről faggattam Rossel Szildát.
Az egész történet egy telekkel kezdődött, Piliscsabán. Szilda és a férje tudták, hogy ki akarnak költözni a telekre egy házból, a kérdés az volt, hogy hogyan és mibe költözzenek.
Kevés pénzből kellett megoldanunk a kiköltözést, így keresgélni kezdtem a neten alternatív megoldások után. Így jutottam a mobilházaktól a jurtáig
– meséli Szilda. A jurta alapjait és alapanyagait többnyire készen meg lehet vásárolni a forgalmazóktól, ezekből lehet felépíteni a jurtát.
A jurta maga egy sátor, amit őseink is használtak, dobogón áll, kör alakú, tehát a falai is íveltek. Igény szerint lehet rá ablakot tetetni, a tetején a tündöklőnek nevezett kör alakú nyílás engedi be a napfényt, és innen távozik is a füst a kéményen át.
A kályha általában a jurta közepén helyezkedik el, ez adja a jurta melegét és főzni is lehet rajta. A kérdés ettől még szinte adja magát: Hogyan kell felépíteni egy jurtát? Hiszen ez mégsem egy klasszikus ház, tehát nem is lehet úgy hozzákezdeni, mint a téglaházhoz.
Szilda és a férje azzal az elszántsággal vágott bele a projektbe, hogy valahogyan minden probléma megoldható.
És tényleg, először három jurtával kezdtek, most kilenc év után végre a végleges álomhelyükre költöznek, immár három gyerekkel.
Az első évben kettő hat méter átmérőjű jurtát állítottak fel, az egyik hálószobaként és illemhelyként funkcionált, a másikban a konyha és a nappali kapott helyet. A második évben építették meg a harmadik, nyolc méter átmérőjű jurtát, ebbe helyezték át a nappalit és a konyhát, a háló maradt a régi helyén, a másik jurta pedig raktárként funkcionált. Most már csak a legnagyobb jurta maradt, miközben építik a végleges álomotthont mellette.
„A legnehezebb a villany bevezetése volt a telekre és a papírmunka. A legtöbb dolgot mi magunk csináltuk, vagy maszekmunka volt. A vízvezetékeket például a férjem csinálta, hiszen a vízvezetékszerelők mind a faltól függnek, az meg itt, ugye, nincs…” – meséli. Ezt például jó belekalkulálni a tervezésbe, hogy mivel nem egy építészeti szempontból háznak nevezett épületről van szó, a szakemberek rugalmatlanok lehetnek, nem tudnak annyira a jurta adottságaihoz mérten dolgozni. Nem árt kreatívnak és elszántnak lenni.
Ami a lakberendezést illeti, arról sem kell lemondaniuk, maximum nem a Pinterestről inspirálódnak.
„Sokan azt hiszik, hogy a jurtát nem lehet berendezni, pedig ez is csak egy élettér, amit a magunk igényeire tudunk formálni. Csak a falak és a forma más. A konyhánk például ikeás, igaz, sokat agyaltunk rajta, és nevettünk a folyamat közben, de sikerült jól megoldani azt is.”
A kör alakú jurta tulajdonképpen szeletekre van osztva. A bejárattól jobbra van a konyha és a felnőtt élettér, balra egy kis kuckó az előszoba, egyenesen a nappali és a gyerekrész található. Sokaknak riasztó lehet a gondolat, hogy öten lakjanak egy térben, de nekik egyáltalán nem az.
„Ha nagyon akartuk volna, akkor sokkal erőteljesebben elszigetelhettük volna egymástól az élettereket, de nem szerettük volna. Mindenkinek megvan a maga helye, kedvenc zugja a jurtában, és ezt tiszteletben is tartjuk, ez egy ilyen íratlan szabály. Anna Frank naplóját szoktam hozni példának: a béke nem tér kérdése, sőt! Szerintem nagy veszteség lesz ez a kialakult együtt egyedül életmód, ha majd átköltözünk az új helyre, egy nagyobb térbe.
Jó hallani, amiről a fiaim beszélgetnek, persze, nem szólok bele, viszont tudom, mi foglalkoztatja őket, hogyan gondolkodnak, alakulnak.
Télre egy nagyobb helyre költözik a család. Külső nézelődőként, laikus szemmel azt mondanátok, hogy jurtába, de Szilda kijavít, amikor jurtának nevezem a képen látott épületet.
„Ez dóm. A szerkezet neve geodéziai dóm, és bár kör alakú, és sok a hasonlóság, sok dologban eltér a jurtától, ami alapvetően egy vándorlásra kitalált sátor, míg a dóm egy stabilabb, tartósabb szerkezet. Ez az negyedik évünk ebben a jurtában, szeretnénk a végleges helyre költözni. A kör formát megtartjuk, de a méretet szeretnénk növelni, és a hőszigetelést is fontos erősíteni.”
A mostani jurtában ugyanis a hőszigetelés nem annyira jó, folyamatosan fűtenek, fával tüzelnek. Idén télen a tündöklőt is letakarták szalmával, így sokkal melegebb volt. „Most téglasparheltem van, ezen főzök is. Sokkal jobb, mint a vaskályha, az azért durva volt télen, nem volt hatékony fűtőalkalmatosság. Betegeskedés nincsen, ezt gyakran megkérdezik, meg azt is, hogy a tüzeléstől nincs-e füstszag. El szoktam mondani, hogy nyilván, aki nem ehhez szokott, az észreveszi, de egyébként tényleg nem jellemző a füstszag. Jó kályha, jó fa nem füstöl.”
Az új ház abból a szempontból is változás, hogy egész más anyagokból készül. Mészkő az alapja, a fala és a teteje is mészhabarccsal lesz vakolva, és szalmával szigetelik majd. A jurta, amiben most élnek, fenyőfa deszkákból készült dobogón áll, amit üveggyapot szigetel alulról. A falakat geotextil, tükörfólia és tehereautóponyva szigeteli.
Hozzáteszi, ez a harmadik jurta, amiben élnek, és folyamatosan fejlesztenek a jobb és kényelmesebb élet érdekében. Az előző két jurtában még nem volt a talajon linóleum és hajópadló, illetve ablakok sem. A mostaniban kettő van, a dómon úgy tervezik, a fürdőszobában lesz egy háromszög ablak, a tetőn egy ötszög, a déli falat végig üvegezni szeretnék. Az új helyen már fürdőszoba is lesz, ezt azért Szilda kifejezetten várja, bár úgy gondolja, ez nem szükséglet, csak igény, szokás, amihez hozzászoktunk a fejlődés során.
Dolgos, egyszerű, környezettudatos hétköznapok
Náluk kicsit másképp zajlik az élet. A család most lavórban mosakodik, csapnál, heti egyszer nagyfürdés van a szülők házában. Ebben az is szerepet játszik, hogy drasztikusan csökkentették a vízhasználatot, ezzel is a környezetet védik.
Ahogy beköszönt a jó idő, az udvaron egy nagy dézsában melegszik nappal a víz, abban csobbannak a gyerekek.
Én már csak heti egyszer mosok hajat, akkor is csak vízzel, vagy tojást kenek még rá. Vagy még ritkábban, mert nem igényli a hajam, kialakult az öntisztuló mechanizmusa.”
Sokan igénytelennek érezhetik és barbárnak ezt a szokást, pedig az ok egyszerű. A bőrnek és a hajnak is megvan a képessége arra, hogy megteremtse a saját egyensúlyát. Vegyszerek és a mindennapos fürdés elhagyásával visszaáll erre a természetes folyamatra. Szilda bőre és haja sokkal szebb, amióta életmódot váltott.
A mellékhelyiség, ami tulajdonképpen alomszék, volt már kint és bent is, most éppen kint van egy dobogón az ajtó mellett. A tévhitekkel ellentétben egyáltalán nem szagos, sőt. Szilda szerint az alomszéknél észre sem lehet venni, ha voltak előttetek, míg a klasszikus illemhelyen azért gyakran szembesül a szaggal az ember.
Az is az alomszék mellett szól, hogy sokkal környezetkímélőbb megoldás, mint a klasszikus vécé.
Szilda ugyanis fontosnak tartja a környezet védelmét, és az egész család eszerint él.
„Tizenkét éve élek a férjemmel, és ezt az utat kezdtük el járni, amikor összejöttünk. Azzal kezdtük, hogy nem ittunk kólát. Nem jártunk étterembe, nem rendeltünk ételt, hanem otthon főztünk és csomagoltunk. Eljegyzésre kenyérsütőt kértünk a családtól, most már a kenyeret is otthon sütöm.
Évek óta csak alapanyagokat vásárolok, és otthon készítem el az ételt. Ez gluténmentes téren még nem mindig sikerül, de igyekszem. Újabban kizárólag a piliscsabai csomagolásmentes boltban vásárolok, csak azt, ami ott van. Néha kivétel az élesztő.
Tisztítószerek közül is csak a lebomlóak jöhetnek szóba, ősszel mindig szedek gesztenyét, amíg el nem fogy, azzal mosok, utána mosószódát, citromsavat, illóolajat használok. A szappant is én készítem, amit használunk, és a vízhasználatot is drasztikusan csökkentettük.”
Hogy viszonyul ehhez a tágabb környezet?
Szilda szeret jurtában élni. Azt mondja, ez maga a szabadság. Egy lehetőség, ami kilépést biztosít a társadalom által sodort rutinból, ami a családjuk számára a boldogságot jelenti. Hálás, hogy rátaláltak erre a lehetőségre, mert a körülöttük látott mintákban nem érezték volna magukat boldognak.
Az a tapasztalata, hogy aki hozzájuk jön, imád belecsöppenni a világukba, de azért nyilván egy szűrőn át érkeznek hozzájuk az emberek.
„Mármint nem én szűrök. De tűsarkúban még senki nem tipegett be hozzánk, hogy fotocellás csapnál kezet mosna, itt még csak én botorkáltam tűsarkúban.
Ide az emberek szabadságélményért jönnek, és azt meg is kapják.