A felnőttek után a hazai tervezők meghódították a kisgyerekes anyákat is, sőt most már a kiskamaszoknak sem kell mellőzniük az itthon megálmodott és itthon készült divatos darabokat. Két újratervező anyukával, a Bozoki Kids Fashion alapítóival, Bozoki Antigónéval és Zimmermann Helénával beszélgettem, mennyire számít a tudatos vásárlás ennek a korosztálynak, és hogy van-e (divat)élet a mesehősökön túl.
Miért hívtátok életre a márkát? Miért pont Antigoné vezetékneve lett a márkanév?
Heléna: A név Bozoki Antigóné nevéből jött. Ő a fő tervezője és megalkotója a ruháknak. Szerencsére jól csengő a neve, így nem kellett fantázianeveken gondolkodni, mert szerintünk a legjobb, ha egy márka a tervezője nevét viseli.
Milyen korosztálynak készülnek a ruhák? Milyen darabok készülnek?
Antigóné: Elsősorban gyerekruhákat készünk, 92–152-es méretben. A koncepció az volt, hogy a gyerekek már magabiztosan járjanak, így a ruháinkat sokkal könnyebben tudják viselni. Az ejtett ülepes nadrágok vagy a 3/4-es ujjú, gömb fazonú ruhák, hosszított sapkák, csősálak, mellények, bőrszoknyák nem kényelmesek nagyon pici gyerekeknek, ezeket már tudni kell viselni.
De előfordult már, hogy anya-lánya szettet kértek tőlünk, vagy egy anyagunkba és fazonunkba beleszeretve felnőttruhát varrtunk külön kérésre.
Abszolút rugalmasak vagyunk, kis szériákat készítünk, nem készletre dolgozunk, és magunk gyártjuk, szabjuk, varrjuk a ruhákat, így a különleges kéréseket is képesek vagyunk hamar teljesíteni. A ruhák mellett kiegészítőként hátitáskákat is varrunk, mind a gyerekeknek, mind az anyukáknak.
Mennyire nyitottak az iskolások a hazai divatra? Gondolok itt arra, hogy az óvodás fiamon látom, az a menő, ami mancsőrjáratos vagy elzás… Más még az öltözködésben a szempont…
Heléna: Igen, nekik valóban más. De szerintünk a kettő megfér egymás mellett. Vagyis vannak a mesehősfigurás kedvenc tömegcikkek, és vannak ez egyedi, alkalmi jellegű, vagány fazonú kisruhák. Olyat szerettünk volna alkotni, ami nem megszokott megoldásokat tartalmaz, de mégis kényelmes.
Senki nem fog bőrszoknyában homokozóba menni, de egy családi ünnepségre vagy iskolába már menő lehet ugyanaz a ruha.
Mi a helyzet a kényelemmel? Milyenek az anyagok? Azért a kiskamasz korosztály is sokat „kúszik-mászik” még játék közben…
Heléna: A ruhánkban feszengeni nem fog egy gyerek sem, mert abszolút kényelmes, pamutjersey anyagokból készülnek. A lényeg, hogy ne jöjjön szembe az adott ruha vagy anyag, és legyen jó érzés benne lenni.
Ezt a korosztályt, hogy látjátok, mennyire a szülők öltöztetik még?
Heléna: A kisebbeket még a szülők öltöztetik, így őket kell elsősorban megfognunk, tehát az anyukának, apukának kell hogy bejöjjön az adott fazon, anyag. Ezért is szokott az előfordulni, hogy maguknak is kérnek ugyanabból az anyagból valamit… A kiskamaszok pedig már tudják, mit szeretnének hordani, és ha megtetszik nekik, amit a másikon látnak, nekik is kell.
Hogy látjátok, a kiskamasz korosztály mennyire tudatos? Gondolok itt arra, hogy fontos nekik, hogy a gyerekmunkával készült fast fashion darabok helyett hazai termékeket vegyenek? Egyáltalán a vásárló szülőknek ez fontos?
Heléna: A kiskamaszok nem ebben az értelemben tudatosak. Nem is tudom, mennyire lehet elvárni tőlük, hogy a világban zajló folyamatokról tudjanak, törődjenek vele: hogyan készülnek a fast fashion darabok, mit hasznának hozzá alapanyagként, és milyen módon állítják elő őket. Ez elsősorban a szülők felelőssége lenne.
De szerencsére sokan vannak, akik már nyitottak a minőségre, környezet- és világtudatosak.
Elindultak egy úton, biopamut ruhákat keresnek, értékelik a hazai tervezőket, a mögötte lévő munkát, hajlandók többet is áldozni pénzben és időben ezekre a termékekre. Nekünk őket kell elérni, és nagyon reméljük, hogy egyre többen lesznek ilyenek. A kiskamasz pedig egyelőre még inkább abban tudatos, hogy…
Az interjú itt nem ér véget, a folytatást a blogomon olvashatjátok ide kattintva!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
