Egészen sokáig úgy éltem, hogy a múzeumokban lábujjhegyen járunk, suttogva beszélünk, nem mosolygunk, hanem átszellemülünk és befogadjuk azt, amit a kurátorok (ezt a szót természetesen akkor még nem ismertem) elénk tárnak. Egészen Londonig kellett utaznom azért, hogy leessen a dolog: a múzeum ennél sokkal jobb dolog. Lehet beszélni, kérdezni, elmélkedni, sőt hozzá is lehet nyúlni, közel is lehet menni, át is lehet élni az egészet.
Ma pedig már olyan múzeumok léteznek a világon, amelyeket látva biztosan felülírhatjuk azokat a jelzőket, amelyek egy múzeumról eszünkbe jutnak, hogy:
A legjobb kiállításokból ott helyben rengeteget tanulunk, szeretnénk még többet megtudni a témáról, vagy annyira hatnak ránk, hogy hónapok/évek múlva is beszélünk róla. A VOUS-lányok között is vannak, akik egy-egy múzeumi élményt őrizgetnek.
Viola nem is egy múzeum, hanem egy kiállítás hatása alá került tavaly nyáron, amikor Londonban járt. Itt eljutott Yayoi Kusama tárlatára. „Ő csinálja az 'inifinity roomokat' (többek között), ahol tükrökkel és fényekkel játszik. Úgy emlékszem, 'pöttyös' művésznőként emlegetik, mert mindig a pöttyökből indul ki.
Szerintem a kiállításai azért szuperek, mert még egy kisgyereket vagy egy laikust is lekötnek.
Fotósunk, Ancsa két helyre emlékszik vissza szívesen. „Számomra a Louvre volt nagyon izgalmas, mert érdekel a művtöri, és itthon nem látni ekkora gyűjteményt. Mi két napot áldoztunk rá, de szerintem egy hét is kevés lenne a magamfajtának. Csomó fotóm van természetesen.
A másik pedig Brüsszelben a Musical Instrument Museum. Ott már kétszer is voltunk, annyira jópofa. A világ összes hangszere ott van, mindegyiket meg tudod hallgatni, ahogy eléállsz. Arról nem is beszélve, hogy maga az épület gyönyörű art nouveau stílusú.”
A fotóscsapat vezetője, Zsófi a párizsi, míg szerkesztőnk, Nóri a barcelonai Picasso-múzeumot emelte ki. Nóri amúgy Londonban az összes kötelező helyet végiglátogatta: British Museum, The National Gallery, Madame Tussauds, V&A – a ruhák miatt.
Sajnálom, ismertek, jöhet minden, ami brit.
Andi Lisszabonban látott egy kiállítást az ottani Óceanáriumban. „A japán Takashi Amano rendezett be faltól falig egy víz alatti növényvilágot. Elképesztő látvány, és az is, hogy mennyi munka van benne. Én ott órákig el tudtam nézelődni,
és ha milliomos lennék, akkor a házamban lenne egy ilyen terem, ahová bejárnék relaxálni.
Sötét van, csak az akváriumok világítanak, zene megy közben, leülhetsz, nézelődhetsz. Bármikor visszamennék. De amúgy maga az Óceanárium is elképesztő, mert például csak ott látható holdhal, és olyan tiszta minden, hogy a padlóról lehet enni. És a pingvinek is nagyon édesek.
Szóval nem klasszikus múzeum, de oda mindenkinek el kell mennie egyszer.
Mojzi amikor csak teheti, utazik, és nem hagyja ki a helyi múzeumokat sem. „Eddigi utaink során kettő múzeum volt, ami elképesztően lenyűgözött. Nemcsak az aktuális és állandó kiállításaiknak hála, hanem magának az épületnek köszönhetően – kívül-belül.
Az egyik a párizsi d'Orsay múzeum, a másik pedig a dániai Louisiana, amiért Koppenhágából el kellett vonatoznunk vidékre, de így utólag azt mondom, hogy ennél még többet is utaztam volna érte.
A múzeumépület egy dombon fekszik, és közvetlen kilátást nyújt a tengerre, a parkban – többek között – Miró-szobrok díszelegnek, az óriási mesés fák körül. Ottjártunkkor épp Yayoi Kusama-kiállítás volt – amit már Viola is agyondicsért nektek, és valóban fantasztikus. A Louisiana annyira mesés, hogy ha van egy bakancslistátok, mindenképp vegyétek fel rá.
Interaktív kiállítások, amiket megnéztem volna
Persze lehet, hogy mi nem győztünk meg benneteket eléggé, ezért összegyűjtöttem néhány olyan kiállítást, amelyek interaktívak, de ezenkívül is provokatívak vagy viccesek voltak. Ha azt hittétek, nem szeretitek a múzeumokat, most lehet, hogy belátjátok: tévedtetek. A múzeumok ugyanis ezeknek a tárlatoknak is helyet adnak.
Erotikus mászófal és mell alakú formákkal feltuningolt gumiszoba, dúdoló G-pont. A projekt az öt érzékszervet célozta meg, és a New York-i szexmúzeumban kapott helyet.
A Szingapúri Nemzeti Múzeumban kapott helyet ez a kiállítás, amely az ember és a természet törékeny kapcsolatáról mesél. Nagy szerepet kapott az okostelefonra töltött applikáció is, amelynek kamerájával az érdeklődők „levadászhatták” az élőlényeket, hogy még többet megtudjanak róluk.
Adott egy hófehér terem színes vonalakkal, pötyökkel, sávokkal, amelyekkel órákig eljátszhatunk. A vonalak ugyanis különböző hangokon szólalnak meg: mi mozgunk, ők zenélnek, ez a leosztás. Elég jó mókának tűnik.
Ehhez a falhoz szívem szerint egész nap beszélnék. NAGYON VICCES!
Hogyan kapcsolódik össze a modern művészet, a divat és az Instagram? A Refinery29 interaktív pop-up kiállítása választ adott erre. Azt hiszem, ezennel megtaláltam azt a helyet, ahova minden VOUS-lány (is) szívesen elmenne.
Magyar mamuttal és jégkorszaki őslovakkal szemeztem a múzeum alagsorában
Egy terem régi, poros kitömött állatokkal, hatalmas gyűjteménnyel csontokból, őskövületekből. Lenyűgöző a rengeteg polc és zárt szekrény látványa, ami elsőként fogadja a látogatót a Magyar Természettudományi Múzeum alagsorában. Ezekben a rekeszekben pihennek azok az izgalmas történetek, melyek segítségével az emberi civilizáció ma annyi mindent tud a régmúlt korokról.
A cikket ide kattintva olvashatjátok tovább.
