„Világéletemben naiv és túlságosan jóindulatú ember voltam. Mindenkivel ismerkedtem, mindenkinek elhittem, amit mondott, mivel minden emberről a legjobbat feltételeztem. Rengeteg barátom volt, és sok rövid kapcsolatom. Aztán egy idő után elkezdett valami megváltozni” – kezdi történetét Orsolya, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Licz Orsolya cikkét olvashatjátok.
Egy idő után elkezdtek egymás után érni a fájdalmasabbnál fájdalmasabb csalódások, legyen szó barátságról vagy szerelemről. Valljuk be, mindenkit ért már csalódás, mindenkit hagytak már el, vagy csalódott olyan személyben, aki fontos neki. A csalódás borzalmas dolog: tönkretehet több éves barátságokat, párkapcsolatokat – mindent.
Persze már régebben is értek elég fájdalmas csalódások, de az utóbbi időben rengeteg. Akit nagyon sok rossz ér egyszerre, és hirtelen a padlón találja magát, az tudja, ennél már nem lehet rosszabb, és ennél csak feljebb van.
A csalódásokra azonban minden embernek szüksége van. Hogy miért? Mert minél több ér, annál jobban felismeritek, kik azok az emberek, akikre megéri időt szánni, és kik azok, akikre nem.
Mindig is azt hittem magamról, hogy jó emberismerő vagyok, de végül bebizonyosodott, hogy ez nincs így. Egyre jobban kezdem azt hinni, hogy a társadalomra is egyre jellemzőbbek a hazug kapcsolatok, a felszínesség, a nulla tisztelet és az önzőség. Akik ismernek, azok tudják, hogy én olyan ember vagyok, hogy ha szeretek valakit, azért tűzön-vízen átmegyek. A barátaimmal és a szerelmemmel mindig úgy viselkedek, ahogy én elvárom, hogy velem viselkedjenek. És azt kell mondjam, ez egyre ritkább.
Az emberek nem tisztelik a barátaikat, a párjukat. Talán természetesnek veszik a jelenlétüket, és azt hiszik, mindig ott lesznek, vagy talán soha nem is tekintettek rá barátként. Nagyon rossz érzés ezeket a dolgokat felismerni, de muszáj. Nem lehet olyan hajó után futni, ami már elúszott. Vagyis lehet, de felesleges, nem?
„Újra szeretni? Képtelenség!” – egy tündérmese, ami felülírja a bizalomvesztést
"Annak ellenére, hogy valami új kezdetének tartottam a házasságom romjait, azt elképzelni se tudtam, hogy újra szerelmes leszek és újra férjhez megyek. Ne értsetek félre, a boldogságot nem tartottam kizártnak, de azt már annál inkább, hogy én újra annyira megbízzak egy férfiben, hogy hozzámenjek és gyereket szüljek neki. Hogy én még egyszer bízni tudjak? Hogy még egyszer ugyanabba a helyzetbe kerüljek? Kizárt!" Szerzőnk, Séllei Lilla teljes cikkét ITT olvashatjátok tovább!
Ne feledjétek, minden kapcsolatnak – legyen szó barátságról vagy szerelemről – úgy van értelme és akkor értékes, ha mindketten ugyanúgy megbecsülitek. Ha csalódtatok már valakiben, tudjátok, mennyire nehéz visszanyerni a bizalmat. Mindig nektek kell eldöntenetek, hogy van-e értelme, megérdemli-e a másik a bizalmatokat, és tesz-e érte igazán. Tényleg helyre akarja hozni, vagy csak a levegőbe beszél?
Én továbbra is szeretnék hinni az emberekben. Szeretném hinni, hogy lehetnek még őszinte kapcsolatok ebben a rossz világban, hinni, hogy helyre lehet hozni a dolgokat, ha igazán akarjuk és küzdünk érte. Tudom, hogy tudni kell elengedni, ha úgy van, de megbocsájtani is. Jó lenne hinni, hogy mindenki képes változtatni azért, akit szeret,
és létezik még életen át tartó barátság és szerelem, amik nem az Instagram- meg Facebook-checkingből és feltöltött fotókból állnak, hanem igazi, őszinte érzelmekből.
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
