Egy békéscsabai pár, Lovas Imre és Fabinyi Gabriella abban a tudatban voltak, hogy esküvőjüket egy visszafogott, néhány fős vacsora követi. Barátaik azonban úgy gondolták, nem maradhat el a lagzi, ezért kitalálták, hogy meglepik a párt egy 80 fős lakodalommal. Nem semmi!
Az ötlet, hogy meglepetéslagzit szervezzenek a párnak, a tanúk fejéből pattant ki. Így a tervezett, szűk körű vacsora helyett egy fergeteges lakodalom követte Imre és Gabriella esküvőjét.
Az egyik tanú, Uhrin Attila így mesélt a Beol.hu-nak a meglepetés előkészületeiről:
„Egy békéscsabai éttermet választottunk ki, és elsőre a sültes tálnál leragadtunk, lényegében megállt a tudomány. A létszámról, a lakodalomhoz szükséges 'humán erőforrásról', a zenéről, a vőfélyről, a fényképészről, a kellékekről, többek között menyasszonyi csokorról, tortáról és a költségvetésről, annak előteremtéséről fogalmunk sem volt. Tudtuk, hogy Imréék lagzit nem akarnak, tehát azt is ki kellett puhatolni, ha meglátják, hogy itt nem néhány fős vacsora lesz, hanem 80 fős mulatság, akkor maradnak-e, vagy sarkon fordulnak.”
Miután kipuhatolták, hogy a pár nem menne haza az érkezés után, a szervezőcsapat rögtön megkezdte a szervezkedést. A kérdés már csak az volt, a kora délutáni esküvő után mivel töltsék ki az időt az esti lakodalomig. Attila a párnak azt mondta, hogy az étteremben, ahol elvileg a baráti vacsora lett volna, csak későbbi időpontban van szabad asztal, ezért azt javasolta, hogy a ceremónia után mindenki menjen haza, és este majd ő elmegy a párért kocsival. Mire odaértek, addigra a násznép már tűkön ülve várta őket. És hogy a friss házasok mit szóltak hozzá? Imádták!
Imre és Gabriella így emlékezett vissza a meglepetéslagzira:
„Mivel nem az első házasságunk, úgy éreztük, ez a boldogító igen nekünk fontos, és nem a külvilágnak, ezért a terveinkben csak szűk körű ceremóniára gondoltunk. A tanúnak felkért Szilvi és Attila meglepett, hogy nászajándékként elvisznek a frigy után egy kellemes, emlékezetes vacsorára, mondván, mégiscsak házasságkötésről van szó. Eljött március 17., péntek délután. Polgármesteri hivatal, kisterem, anyakönyvvezető, boldogító IGEN-ek. Ekkor egy kisebb baráti kör a kedd esti társasjátékos csoportból a hivatal előtt várt bennünket, gratuláció, fotók, majd mindenki elköszönt.
A megbeszélt időpontban tanúink eljöttek értünk. Ami kicsit már érdekes volt: a zaj, amint az autó elindult. Furcsa zörgő, csörgő hang. A lökhárítóra kötött sörösdobozok okozták. Ezek után ért minket a legnagyobb meglepetés. Befordult a jármű az étterem parkolójába, ekkor sofőrünk, Attila heves tülkölésbe kezdett, hiszen ez esküvői menet. Már távolról megláttuk a vendéglő bejáratánál barátainkat, akiket a szervezők gyerekkorunktól napjainkig felkutattak. Semmi jel nem utalt arra még délután sem, hogy buli készül. Sok barátunkkal gyakran találkozunk, beszélünk, s az előző hetekben történt szervezésből a hétköznapokon nem derült ki semmi. Teljes meglepetés volt a találkozás.
Feleszmélni sem volt időnk, úgy pörögtek az események a lagziban. A barátaink által még csodálatosabb és még felejthetetlenebb lett a mi nagy napunk, köszönet érte.
