Emlékeztek még, amikor előállítottam a szerelmet? Már akkor is említettem nektek, hogyan is állok én a romantikával. Hát nem jól, nem szeretjük egymást, de jól van ez így.
Ettől függetlenül én is szeretnék majd egy olyan napot, ami csak az enyém, ami rólam szól, és amikor összesúgnak a vendégek: „Milyen szép menyasszony!”
Fehér ruhás, vőlegényes, minimum 100 fős esküvőt és vele együtt lagzit.
Merthogy itt jön a csavar: nem olyan esküvőről álmodozom, amiről általában a lányok. Nem szeretnék x csillagos hotelt, olyan puccos ételeket, amikkel apukám nem lakik jól, sem mesebeli tópartot, és a hintót is meghagyom Hamupipőkének. (Bibibí, nekem éjfél után is lesz cipőm, remélem!) Szóval, ahogy szerkesztőnk, Nóri mondaná, a „fancy” esküvő valaki más végzete.
De mire vágyom én?
Egy hatalmas parasztlagzira.
Még mielőtt belemerülnék a részletekbe, tudnotok kell rólam, hogy igazi pesti csajnak vallom magam, itt születtem a fővárosban, a szüleim viszont egy kis Szabolcs megyei faluból származnak, konzervgyárral, művelődési házzal, kiskocsmával a falu végén, kék kutakkal az utcákon. Minden egyes fűszálat imádok arrafelé, rengeteg nyarat töltöttem ott a nagyszüleimnél. Az is az otthonom, ott „fertőződtem” meg.
Egyik ilyen „nagyis nyáron” hivatalosak voltunk a szomszéd fiú esküvőjére. Mivel egy szomszéd falubéli lányt készült elvenni, gondolhatjátok, hogy a falusi esküvő minden apró részletét kimaxolták. Itt kezdődött minden. Aztán ahogy nagyobb lettem, egyre gyakrabban kerültek a kezem közé a szüleim lakodalmas fotói.
Ott aztán volt minden. Násznéppel a falun átsétálós, kikérős, sátras, vájlingos, éjfélkor töltött káposztás lagzi.
Na és mit tud egy ilyen esküvő?
MINDENT!
A helyszín általában a fiús vagy a lányos ház kertje, attól függően, hogy hol fér el a sátor a vendégekkel. A menüt a falu legmenőbb asszonyai készítik, rendszerint üstökben. Ott fő a húsleves, a krumpli, ott sül a rántott hús, és a „tésztát”, értsd: süteményt szintén a falubeliek készítik.
Minden a kikéréssel kezdődik, amikor is a vőlegény vőfélyestől, családostól elmegy a lányos házhoz, ahol kikéri, elkéri a menyasszonyt. Ezt megakadályozandó a lányos házból gyakran küldik ki először az anyóst, de ez persze csak tréfa. Ha igazán hagyományos a lagzi, akkor a menyasszony részéről elhangoznak a búcsúbeszédek, amikben az édesanyjától, édesapjától, testvéreitől búcsúzik. A menyasszonyt természetesen kiadják, kiadós mennyiségű pálinkáért. Viccelek, de a pálinkának fontos szerepe van a parasztlakodalomban.
Nagyjából mindent házi pálinkában mérnek, de a szó legjobb értelmében.
Aztán átsétálnak násznépestől a templomba. A szertartás után pedig irány a sátor!
Elkezdődik a lagzi. A menyasszony elrablása természetesen nem maradhat el, amikor pedig a vőlegény visszaszerezte a lányt, jöhet a mennyasszonytánc. Emlékszem, amikor a menyasszony kezében egy lábossal táncolt, oda gyűlt a nem kevés pénz. Éjfélkor pedig a kötelező töltött káposzta, természetesen a szabolcsi, paradicsomosféle. Az pedig már csak a vőfélyen múlik, milyen vicces és sok esetben pikáns feladatokat talál ki az ifjú párnak és a násznépnek.
Természetesen a parasztlagzi hagyományai régiónként változnak, de az biztos, hogy ha egyszer férjhez megyek, csakis ilyen esküvőt szeretnék, teljesen magával ragadott.
Ti voltatok már ilyen esküvőn? Írjátok meg, hogy tetszett!
