Emlékeztek még, amikor előállítottam a szerelmet? Már akkor is említettem nektek, hogyan is állok én a romantikával. Hát nem jól, nem szeretjük egymást, de jól van ez így.
Ettől függetlenül én is szeretnék majd egy olyan napot, ami csak az enyém, ami rólam szól, és amikor összesúgnak a vendégek: „Milyen szép menyasszony!”
Fehér ruhás, vőlegényes, minimum 100 fős esküvőt és vele együtt lagzit.
Merthogy itt jön a csavar: nem olyan esküvőről álmodozom, amiről általában a lányok. Nem szeretnék x csillagos hotelt, olyan puccos ételeket, amikkel apukám nem lakik jól, sem mesebeli tópartot, és a hintót is meghagyom Hamupipőkének. (Bibibí, nekem éjfél után is lesz cipőm, remélem!) Szóval, ahogy szerkesztőnk, Nóri mondaná, a „fancy” esküvő valaki más végzete.
De mire vágyom én?
Egy hatalmas parasztlagzira.
Még mielőtt belemerülnék a részletekbe, tudnotok kell rólam, hogy igazi pesti csajnak vallom magam, itt születtem a fővárosban, a szüleim viszont egy kis Szabolcs megyei faluból származnak, konzervgyárral, művelődési házzal, kiskocsmával a falu végén, kék kutakkal az utcákon. Minden egyes fűszálat imádok arrafelé, rengeteg nyarat töltöttem ott a nagyszüleimnél. Az is az otthonom, ott „fertőződtem” meg.
Egyik ilyen „nagyis nyáron” hivatalosak voltunk a szomszéd fiú esküvőjére. Mivel egy szomszéd falubéli lányt készült elvenni, gondolhatjátok, hogy a falusi esküvő minden apró részletét kimaxolták. Itt kezdődött minden. Aztán ahogy nagyobb lettem, egyre gyakrabban kerültek a kezem közé a szüleim lakodalmas fotói.
Ott aztán volt minden. Násznéppel a falun átsétálós, kikérős, sátras, vájlingos, éjfélkor töltött káposztás lagzi.
Na és mit tud egy ilyen esküvő?
MINDENT!
A helyszín általában a fiús vagy a lányos ház kertje, attól függően, hogy hol fér el a sátor a vendégekkel. A menüt a falu legmenőbb asszonyai készítik, rendszerint üstökben. Ott fő a húsleves, a krumpli, ott sül a rántott hús, és a „tésztát”, értsd: süteményt szintén a falubeliek készítik.
Minden a kikéréssel kezdődik, amikor is a vőlegény vőfélyestől, családostól elmegy a lányos házhoz, ahol kikéri, elkéri a menyasszonyt. Ezt megakadályozandó a lányos házból gyakran küldik ki először az anyóst, de ez persze csak tréfa. Ha igazán hagyományos a lagzi, akkor a menyasszony részéről elhangoznak a búcsúbeszédek, amikben az édesanyjától, édesapjától, testvéreitől búcsúzik. A menyasszonyt természetesen kiadják, kiadós mennyiségű pálinkáért. Viccelek, de a pálinkának fontos szerepe van a parasztlakodalomban.
Nagyjából mindent házi pálinkában mérnek, de a szó legjobb értelmében.
Aztán átsétálnak násznépestől a templomba. A szertartás után pedig irány a sátor!
Elkezdődik a lagzi. A menyasszony elrablása természetesen nem maradhat el, amikor pedig a vőlegény visszaszerezte a lányt, jöhet a mennyasszonytánc. Emlékszem, amikor a menyasszony kezében egy lábossal táncolt, oda gyűlt a nem kevés pénz. Éjfélkor pedig a kötelező töltött káposzta, természetesen a szabolcsi, paradicsomosféle. Az pedig már csak a vőfélyen múlik, milyen vicces és sok esetben pikáns feladatokat talál ki az ifjú párnak és a násznépnek.
Természetesen a parasztlagzi hagyományai régiónként változnak, de az biztos, hogy ha egyszer férjhez megyek, csakis ilyen esküvőt szeretnék, teljesen magával ragadott.
Ti voltatok már ilyen esküvőn? Írjátok meg, hogy tetszett!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
