Egyéb kategória

„Alábecsülik a szakmát” – újságírók vallottak a munka árnyoldalairól

Sokan azt hiszik, újságírónak lenni annyi, mint Carrie Bradshaw életét élni, pedig azért ennél jóval árnyaltabb a kép. Akár hiszitek, akár nem, ennek a munkának is megvan a maga árnyoldala, mi is tudunk mérgesek, csalódottak lenni a nap végén. Szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba.

vous - 2017.03.25.
„Alábecsülik a szakmát” – újságírók vallottak a munka árnyoldalairól

Minden szakma – de talán az újságírásé még inkább – halála az, ha általánosítotok. Tudjuk, hogy a ti szemszögetekből gonosz gépezetnek tűnik a média, de elárulom, egy gépezet sem működik többnyire teljesen tisztán, legyen szó bármilyen szakmáról. Azért indulok ki innen, mert az általánosítás fáj. Tudom, hogy vannak újságírók, cikkek, amik miatt gyakran jogosan akadtok ki, de azért ne feledjétek azt sem, hogy nem minden újságíró ilyen.  

Objektum doboz

Tudjátok, néha a kommenteken meglepődöm, tekintve, hogy néha olyan apróságokba akadnak bele az olvasók, amik igazán semmiségek. Szólni lehet, ha hibázunk, igyekszünk javítani, és az, hogy nem javítunk rögtön, nem jelenti azt, hogy nem érdekel az olvasók véleménye bennünket. A reakcióhoz is idő kell, sok mindent csinálunk egyszerre.

Megkérdeztem néhány újságíró ismerősöm, hogy melyek azok a dolgok, amelyek rosszulesnek neki szakmailag, emberileg, miközben a szakmájában dolgozik. Nekem például kifejezetten rosszul tud esni, amikor negatív véleményt alkotnak – az egyébként komoly témát feldolgozó – cikkemről úgy, hogy érződik, valószínűleg csak a cikk címét olvasták el, vagy talán a leadet. Nekem nincsen bajom azzal, hogy negatív kritikát kapok, ha az jogos, és az egész cikk elolvasása után történik. Nem vagyunk egyformák, és szerintem semmi baj nincs azzal, ha nem értünk egyet, csak a tiszteletet adjuk már meg egymásnak!

Forrás:
pexels.com

Ugyanide tartozik az is, amikor valaki elolvassa a cikket, de csak egyetlenegy dolgot ragad ki belőle, ami nem tetszik neki, és az alapján húzza le az írást, mintha a többi hatezer karakter ott sem lenne. Hahó, a mondatok nem önmagukban léteznek, adnak egymáshoz jelentést, együtt alkotnak egész szöveget!

Ez pedig csak egy a sok közül, van még más is, amit a médiában dolgozók átélnek.

Nekem volt egy teljesen ártatlan cikkem, amibe valamiért nagyon belekötöttek. Valaki belinkelte mellé a privát Facebook-profilomat is, ott megindult az áradat, elmondtak mindennek. Valaki fel is hívott, és telefonban is elmondott mindennek. Élmény volt 

– mesélte egy szakmabeli ismerősöm, és bevallom, nem értem ezt a hozzáállást. Oké, nem tetszett a cikk, ott az x jel a sarokban, ki lehet lépni. Lehet véleményt mondani is, csak nem hiszem, hogy ilyen módon, azt meg végképp nem értem, miért kell egyetlen cikkért lehúzni valakit, mintha a többi munkáját kitörölnék az idősíkból ezáltal. Ti mindig ugyanolyan jól teljesítetek a munkátokban?

Emcsi már ebben a cikkében is írt arról, hogy mennyire elszomorítja a bulvár anyátlan-apátlan sorsa. „Álábecsülik a szakmát. Főleg a bulvárújságírókat. Azt gondolják, hogy csak pötyögünk, otthonról dolgozunk, hazugságokat írunk híres emberekről. Egy kicsit ezek az emberek is tehetnek arról, hogy hazánkban a bulvárújságírás teljes mértékben pejoratív szakma lett. Na meg persze azok az 'újságírók', akik tényleg valótlant írnak le, mert kell a kattintás.

Ezzel csak az a gond, hogy a celeb is ember, civil családdal, hozzátartozókkal.

Emcsi például – ahogyan olvashatjátok is – igyekszik valódi celebsztorikat lehozni, hivatásának érzi, hogy közelebb hozza a hírességeket a civil emberekhez. Szerinte ugyanis a bulvár mindenkit érdekel, mindenki kíváncsi más emberek életére, amivel nincs is gond, de mutassuk meg a valóságot.

Forrás:
pexels.com

Egy másik szakmabelit az érint érzékenyen, ha egy tapasztalatlan, kezdő celebjelölt vagy személy, aki betörni készül a média terepére, nem adja meg a tiszteletet a már évek óta a szakmában dolgozó fotósnak, újságírónak.

„Pedig a média és az ő kapcsolata egy kölcsönös szimbiózis, egy adok-kapok folyamat, ezért nem árt, ha kedves az újságíróval/fotóssal, vagy egyáltalán csak emberszámba veszi őket. Gyakran azt érzem, hogy lenézőek, pedig jelentősen építjük a brandjüket.”

Ez pedig már csak azért is jogos kérés tőle, mert egyrészt a tisztelet mindenkinek kijár, másrészt pedig akár tetszik, akár nem, ebben a szakmában is van ranglétra, itt is sokat számít a tapasztalat meg a szakmai múlt. Szóval, igen, ha valaki már régóta benne van, nem véletlenül maradt benne.

Szóval, a lényeg: tisztelet, tisztelet és tisztelet. Oda és vissza is.

Ajánlott cikkek