Kezdjük rögtön a vásárlásnál. Tegyük fel, hogy szeretnétek venni egy szövegkiemelőt (hogy miért pont ezt, a cikk végén kiderül!). Ti azok a fajták vagytok, akik igénylik az eladók segítségét, vagy azok, akiknek borsódzik a hátuk a túlzottan nyomulós boltosoktól? Esetleg néha ez, néha az… Gondoljatok bele, milyen nehéz lehet magának az alkalmazottnak leszűrnie, hogy szükséged van-e rá, vagy több kárt okoz a „segíthetek?” kérdéssel, mint ha meg sem szólalna. Mi a megoldás? Egyszerűbb, mint gondolnátok. A következő kosarak helyettek jelzik, igénylitek-e (narancssárga) vagy nem (fekete) a segítséget.

A vásárláshoz pénz is kell, olykor pedig elengedhetetlen, hogy az apró legyen, és ne bankkártya. Talán pár év, és Magyarországon is megjelennek a lentihez hasonló csodás ATM-ek, amelyek bizony megkérdezik, hogy milyen címletben szeretnétek megkapni a pénzeteket!

Rendben, kiválasztottátok a címletet, van elég aprótok, így bátran állhattok például egy italautomata elé. Kivéve, ha mondjuk fáj a torkotok, így semmiképp sem szeretnétek túl hideget inni. Vagy éppen a nyári hőségben nem vagytok abban biztosak, hogy az üdítő nem ugyanolyan forró-e, mint a hőmérséklet. Vajon miért nem írja ki az automata, hány fokosak a benne lévő folyadékok?

A zöldségesnél járva gyakran elbizonytalanodhattok egy-egy egzotikus gyümölcsöt látva. Első körben arra kell rájönni, vajon mit is fogtok a kezetekben, aztán pedig arra, hogy vajon elég érette-e ahhoz, hogy otthon azonnal elfogyaszthassátok! Nem könnyű, kivéve, ha a termelők ellátják mondjuk egy rendkívül praktikus pici címkével…

És akkor jöjjön az a bizonyos szövegkiemelő. Hányszor fordult már elő a vizsgaidőszak vége felé, hogy túlcsúszott az a fránya filc. Persze nagy tragédia nem történik, de egy pici változás milyen nagyot is tud csinálni… Íme a szövegkiemelő, amely hegyének egy része átlátszó, így tudjátok, épp hol tartotok az aktuális mondatban…