„Ma, amikor benyitottam az újlipótvárosi társasház ajtaján, és szokás szerint a lift felé vettem az irányt, egyszercsak megtorpantam és visszanéztem. Két egymással szemközti fal, postaládák, középen a nagy kétszárnyú bejárati ajtó. Arra gondoltam, hogy mennyi mindent láthatott már ez az öreg lépcsőház” – írja Aliz, aki a VOUS vendégszerzői felhívására küldte be írását. A következő sorokban Zsarnóci Aliz cikkét olvashatjátok.
Látta, ahogy összeborulok a szerelmemmel, ahogy elbúcsúzunk egy hosszú út előtt, ahogy elcsattan az utolsó kis csókunk. Ahogy egymás karjaiba vetjük magunkat, ahogy hazaérünk, és már alig várjuk, hogy magunkra zárjuk az ajtót.
Aztán, ahogy koptak a lépcsőfokok, kopott a szerelem is. Látta, ahogy elmegyek hazulról holtsápadtan, majd amikor visszatérek, arcomon végigfolynak a könnyek. Látta, ahogy nyáron szinte naponta indulok felejteni az éjszakába. Veszélyes helyeken feszülő ruhákban, tökéletesre sminkelt arccal léptem ki a kapun, és visszatértem csapzottan, használtan.
Újra és újra…
„Tönkretettél, megszentségtelenítettél és romba döntöttél” – Egy konyha levele a háziasszonyhoz
Oké, eddig bírtam. Most jutottam el arra a pontra, hogy egy kis padlón hagyott tintával összekevert súrolóport összevegyítsek némi vízzel, és levelet írjak neked a saját testem falán. Rajtam már úgysem segít semmi. Tönkretettél, megszentségtelenítettél és romba döntöttél.
Puha Andi cikkét itt olvashatjátok.
Mígnem látta, ahogy valaki észrevette a bolyongásomat, és megszánt egy csókkal a kapualjban. Aztán még eggyel. Aztán még eggyel. Aztán látta, ahogy a falnak döntenek, és közvetlenül utána én döntök padlóra valakit. Látta, ahogy máson vezetem le a feszültségem, látta, ahogy napról napra hibázok, látta, ahogy megállok, és visszanézek a helyre, ahol ültünk a földön, és vigasztaltuk egymást. Aztán látta, ahogy erőt merítek a történtekből, ahogy lassan evickélek ki a futóhomokszerű, elcseszett élethelyzetemből.
Látta, ahogy végre meglelem a kapaszkodóm. Látta, ahogy lassan, a zenét kiélvezve haladok a lift felé, ritmusra lépve. Aztán látta, ahogy megjelenik az arcomon a halovány mosoly, az emlékek és a remény által kiváltva, látta, ahogy legyőzöm a félelmeim, a gyengeségeim, látta, ahogy újra elkezdek élni. De látta azt is, amikor visszaestem, amikor megálltam azon a helyen, ahol az első szerelmem tartott a karjában, mert nem akart elbúcsúzni, és könnyes lett a szemem. Látta, ahogy megrázom a fejem, és újra előretekintek, előre a jövőbe. Látta, hogy már nem az a lány vagyok, aki egykoron remegő lábakkal lépett ki reggelenként az ismeretlenbe.
Látta, ahogy ma elsétálok a postaládák mellett, a lift felé, megállok, és eszembe jut, hogy vajon mindet látta-e.
Látta-e, ahogy új ember lett belőlem?
Legyél te is a VOUS vendégszerzője!
Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!
A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!
A részletekről mindent megtudhattok ITT!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
