A 444.hu tegnap páratlan kontenttel ajándékozta meg az internet népét: megismerhettük az Alföldi Televízió Púder című műsorának műsorvezetőjét arcát, Megyeri Csillát, aki szemrebbenés nélkül aláz nőket – de akár gyerekeket is, ha úgy adódik. A műsor egy adásában az alábbi felkonf hangzott el:

Továbbá beszélgetni fogunk még vendégeimmel a szép nőkről, hogy miért is kreatívabbak és sikeresebbek ők, mint a rusnyább társaink. Tartsanak velünk!

Csillának tehát mindössze pár másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy magára haragítsa a fél országot – gondoltam én. Ő viszont máshogy gondolja: úgy érzi, nem hibázott olyan nagyot – sőt, épp elindult a sztárság felé vezető úton. A Bors megkeresésére ugyanis döbbenetes magabiztossággal nyilatkozott a történtek kapcsán:

„Aki a színpadon van, azt kritizálják. Ez ezzel jár. A Púder egy élő hatású adás, huszonöt perc, és sosem vágjuk, csak feliratozzuk. Ha hülyeséget mondok benne, az is benne marad, előfordul, és ezt is bevállalom. Van, hogy az embernek rossz napja van, és elszólja magát. Istenem, emberek vagyunk. A neten ma szárnyra kelt részek két-három éves műsorok” – mondta, majd azt is elárulta, hogy az ismert újságíró és tévés, Havas Henrik épp most próbálja őt felkarolni.

– Gábor Zsazsa azt mondta, a lényeg, hogy beszéljenek rólad! A negatív reklám is reklám. (…)  A másik oldalról meg igen, valahol égő is ez. De eszembe jutott Havas Henrik egyik mondata: valamit ki kell találni, ami által felkapnak. Úgy látszik, ki se kellett találnom. (…) Jól bírom az építő kritikát, de nem mindenkitől. Havastól igen, meg a párom, kollégáim, szakmabeliek és anyukám. Mindenki másra tojok.”

Hát akkor engedd meg, hogy szakmabeliként elmondjam a véleményem.

Forrás:

VOUS

Én értem, hogy élőszerű az adás, de ez nem mentség. Nem egy nyelvbotlásból kerekedett ekkora botrány, hanem egy nagyon is határozott szó- és témaválasztásból.

Azt mondod, két-három éves adásról van szó, de ez nem enyhítő körülmény, ugyanis a taplóságnak nincsen szavatossági ideje. Az sem változtat a tényeken, ha a „rusnya” szót az adás egyik vendége használta először: nem vagy már hároméves, hogy büntetlenül visszamondhass mindent, amit a felnőttektől hallottál. Műsorvezetőként kutya kötelességed lett volna felelősséget vállalni mindenért, amihez az arcodat adod – így ha egy vendéged olyan szót használ, ami helyreigazítást igényel, akkor a te feladatod ezt megtenni.

Forrás:

Youtube

Gábor Zsazsát idézed, azt mondod, mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólad. Tudod, mi ezzel a baj? Az, hogy ezt a díva évtizedekkel korábban mondta – amikor még a média és a közönség viszonya egészen más volt. Zsazsa korában valóban elég volt a híressé váláshoz, hogy valakiről írjanak – a mi korszakunkban viszont nagyon nem mindegy, hogy ezt milyen kontextusban teszik.

Az internet nem felejt, és a te nevedet most nem egy kellemes eset kapcsán emlegetik. Régen a média diktált, és a közönség némán fogyasztott mindent, amit kapott – ma viszont nemcsak válogathat a közönség, de véleményezhet is. A közösségi média csodálatos világának köszönhetően alapjaiban rendeződtek át az erőviszonyok: mi döntjük el, mit akarunk megnézni, elolvasni, véleményezni – és már nem lehet a torkunkon bármit ledugni. Mint azt az esetből láthatod, a te jelenségedet végképp nem.  

Az, hogy képernyőn vagy, már nem jelenti, hogy sérthetetlen lennél. Most lehet, hogy úgy érzed, minden a terv szerint halad – hisz mindenki veled foglalkozik –, de hidd el, ez hamar fojtogatóvá fog válni. Ezek szerint még nem érzed a súlyát, de a közösségi média nemcsak felemelhet – de a földbe is döngölhet. Te azt hiszed, a karriered biztonságban van, mert Havas Henrik szerint (állítólag) jó vagy. El kell hogy keserítselek:

az emberek kommentjeit olvasva nyilvánvaló, hogy egy ország haragszik rád – és ezt nem egyenlíti ki egyetlen ember eltérő véleménye.

Te azt hiszed, ez a kezdet – de hidd el, nem az.

Gondoltam, mielőtt véleményt nyilvánítok, azért megnézem, mit találok rólad a neten. Döbbenten néztem az Instagram-oldaladat, és percekig nem tértem magamhoz az egyik posztod után. Bár délelőtt még nyilvános volt a fiókod, mostanra már privátra állítottad – így nem tudom a képet megmutatni, csak leírni. Starbucksos papírpohár – természetesen a legnagyobb méretben –, rajta viszont nem a neved szerepel, hanem ez a megszólítás: művésznő. A poharadra kért megnevezés tökéletesen szemlélteti, mi a baj veled:

azt hiszed, csak az számít, hogy te mit gondolsz magadról.

 A „művésznő” megnevezést ugyanis nem magától firkantotta a poharadra a barista, hanem te kérted tőle: nem mások véleményét tükrözi, hanem a tiédet – ez viszont édes kevés ahhoz, hogy igaz legyen. Lehet, hogy eddig egy buborékban éltél, ahol problémáktól mentes volt az életed – de ez a buborék nemrég kipukkadt, és erről ideje lenne tudomást venned. Talán most azt kérdezed magadtól, miért bánt téged mindenki, pedig erre pofonegyszerű a válasz: azért, mert te nagyon sok embert bántottál a rusnyázással, de eszedbe sem jutott bocsánatot kérni.

Azt mondod, tojsz mindenkire – de ha a jövőben is képernyősként szeretnél érvényesülni, akkor lehet, hogy nem ez a megfelelő hozzáállás. Lehetsz te sztár a saját szemedben – de ez nem változtat azon a nyilvánvaló tényen, hogy valójában nem vagy az. Ha a „művésznő” titulusra vágysz, érdemeld ki a nézőktől. A jövőbeli képernyős karriered ugyanis rajtunk múlik: rajtunk, akiknek kinyílt a bicska a zsebükben a felkonfod hallatán.